Karikó Teréz Budapesten született, zeneakadémiai diplomája megszerzésekor, 1960-ban szerződtette a legendás szegedi operaigazgató, Vaszy Viktor. A karmester jó érzékkel választotta ki fiatal énekeseit, akiknek fejlődését nagy tapasztalattal egyengette, hogy tehetségük maximálisan kibontakozhasson, majd rájuk építette a budapesti operaházéval vetekedő színvonalú szegedi operajátszást.

Karikó Teréz Vaszy második szegedi korszakának meghatározó drámai szopránjává vált. Már komoly főszerepekben - Tatjána, Desdemona - történt debütálásakor kirobbanó sikert aratott, a következő években Verdi, Puccini és Wagner hősnőinek alakításával szerzett hírnevet.

Művészetét az akkoriban rendszeres rádiós operaközvetítések révén hamar megismerte az egész ország. Mindössze öt éve volt a pályán, mikor művészetét Liszt-díjjal ismerték el - olvasható a színház közleményében, amelyet az MTI-hez is eljuttattak.

Az operaénekest többször is hívták más társulatokhoz, külföldre is, de direktora féltékenyen őrizte; állítólag arra is volt példa, hogy Vaszy politikai szálakat mozgatva megakadályozta, hogy énekesnője útlevelet kapjon, mert attól félt, hogy nyugatra szerződik.

Így Karikó Teréz a szegedi opera tagja maradt és csak jóval később, a hetvenes évek második felében indult külföldi karrierje, nagy sikerű koncertekkel bejárta Észak- és Dél-Amerikát.

Az összegzés szerint a koncertpódiumon dalénekesként és oratórium-szólistaként egyaránt elismert volt. A Magyar Állami Operaházban, valamint az Erkel Színházban is számos főszerepben láthatta a főváros közönsége. Számos helyi és országos kitüntetés birtokosa, melyek közül a legutóbb a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet vehette át 2010-ben.

Karikó Teréz 1992 óta örökös tagja a Szegedi Nemzeti Színháznak, hosszú és nagy sikerű pályája egyetlen társulatának. Esetében ez nem csupán kitüntető cím, hiszen ma is aktív: énekmesterként fiatal énekeseknek, színészeknek adja át tudását, tapasztalatait - olvasható a közleményben.