Dréher János festőművész, a társaság elnöke elmondta az MTI-nek, hogy 13 művészről van szó, olyanokról, akiknek a munkáiban formailag sok a közös vonás, és egyébként is "jól kijövünk egymással" - jegyezte meg.

Ami a formát illeti, a festmények kicsit kijönnek a síkból, sőt M. Novák András körplasztikát és a fogyasztói társadalmat gúnyoló szabad plakátot is bemutat, Gáll Ádám pedig sötét tónusú vakolt felületeket. Záborszky Gábor sötét, fekete tónusú és arannyal megmunkált, elegáns faktúrákat hozott létre, Haraszty István "Édeske" pedig egy mobilszobrot és egy olyan képet, amely síkban fektetett, de kis golyók szaladgálnak benne.

Szikora Tamás fából oltárt készített kevés színnel, míg Birkás István függőleges, úgynevezett vakolatos képeket hozott, farostlemezre vakolókanállal vitte fel az anyagot - magyarázta az elnök.

Serényi H. Zsigmond a hófehérre festett vásznat fonállal szőtte be, a 2009-ben elhunyt Paizs Lászlótól fia arany-plexi képet ad kölcsön a tárlatra, mert ahogy Dréher János megjegyezte, az életből eltávozott művészeket továbbra is a társaság tagjának tekintik, és kiállítják munkáikat. Jovánovics György szobrász grafikákkal és egy térbeli munkával lesz jelen.

Dréher János képeit Szardínia szigete, San Sperate városka ihlette. A régi házak falain művészeti iskolások dolgoznak nyaranta, ő is diákjaival ment meghívásra 2011-ben a városkába.

Kaptak 30 négyzetméternyi falfelületet és erre készítettek egy nagy muráliát.

A művész utána látott hozzá a Materiali murales (Falmatériák) című sorozatához. Elmondta, hogy mint egy kőműves, nedves és száraz vakolatfestéssel alakította a felületet, visszaidézve a délolasz városka ütött-kopott házfalainak színeit: a szürkés homokszínt, a napszíttát, az okkersárgát, a nápolyi vöröset.

A kiállítást - amely június 3-ig tart nyitva - Grecsó Krisztián író nyitja meg csütörtökön.