Az 1947-ben francia, lengyel-amerikai és angol sajtófotósokkal Párizsban alapított fotóügynökség a szabadúszó fényképészek első közös nemzetközi ügynöksége lett. Céljuk az volt, hogy anyagilag és erkölcsileg is függetlenítsék magukat.

A Magnum a mai napig a fotósok tulajdonába tartozó kollektívaként működik, négy irodájuk van a világban, Párizs mellett New Yorkban, Londonban és Tokióban.

    Idén a londoni központon lett volna a sor, hogy megszervezze a tagok éves közgyűlését. Az ügynökség azonban attól tartva, hogy a közelgő olimpia miatt túl magasak lesznek a rendezvény költségei a brit fővárosban, Arles-ba helyezte át az ünnepségsorozatot. Mégpedig a francia fotósvilág egyik legjelentősebb éves programjának, a 43. Fotográfiai találkozónak az idejére, amelynek elnöke Francois Hébel, a Magnum egyik korábbi tagja.

    A fotóügynökség világhírű tagjai péntektől hétfő estéig a kisváros egyik központi szállodájának alagsorában vitatták meg az éves elszámolásukat és döntöttek a jövő évi tervektől, valamint szavaztak arról, hogy az új jelentkezők közül ki lehet tagja a mai napig teljes függetlenséget élvező, legendás ügynökségnek.

    A teljes jogú tagság elérése többéves folyamat: az aspiráns először csak megbízott, majd társult fotósa lehet a Magnumnak. A teljes jogú tagok részvényesei is a kollektívának, amelynek egész életükön át tagjai maradhatnak, s általában nagyon kevesen lépnek ki a nagy presztízsű szövetségből.

    A fotóművészet olyan nagyságai tartoznak a Magnumhoz, mint Elliott Erwitt, Josef Koudelka, Martine Franck, Raymond Depardon vagy Martin Parr, de az utóbbi években több fiatal tagja is lett a nemzetközi ügynökségnek.

    A Magnum kollektívában való működését az alapítók találták ki. Ennek nagy előnye, hogy a tagok megőriznek minden jogot és ellenőrzést a fotóik felett. Ezenkívül egy sajátos látásmódot is jelent a Magnumhoz tartozni - hangsúlyozta Lorenza Bravetta, az ügynökség európai igazgatója. "A válság ellenére a Magnumnak egyelőre sikerült ellenállnia, mert a fotósok azt a közös víziót képviselik, hogy a kortárs társadalom dokumentálásával a jövő archívumát teremtik meg.

Mi egy olyan humanista fotóügynökség vagyunk, amely az embert és a szociális kérdéseket helyezi középpontba" - vallja az igazgató.

    A magnumosok általában nincsenek jelen ott, ahol az események történnek, hanem másnap vagy hónapokkal később érkeznek, hogy a következményeket és a hatásokat örökítsék meg. Vagy pedig megelőzik a történéseket, mint például a belga Carl De Keyser, aki olyan európai területeket fotóz, amelyeket árvíz fenyeget.

    A Magnum egyébként nehéz időszakon van túl, a közelmúltban közel 200 ezer eredeti klisét adott el a Dell informatikai világcéget alapító Michael Dell befektetési alapjának. Ezenkívül egy elnököt is alkalmaznak a fotósok Giorgio Psacharopoulos személyében, hogy rentábilisabbá tegye a működést.

"Az a cél, hogy egyensúlyba hozzuk a költségvetésünket és ne veszítsünk pénzt, miközben a fotósok folyamatosan dolgoznak" - mondta Lorenza Bravetta.

    A fotósok megközelítőleg felét kapják meg az általuk készített képek tiszteletdíjának, az összeg másik fele a kollektíváé. "Egyikünk se szereti ezt a feles szabályt. De ez az egyetlen módja annak, hogy menjen az üzlet" - állítja Peter Marlow brit fotós, aki 1991 óta tagja a Magnumnak. Szerinte nagy előny, hogy különböző generációk dolgozhatnak együtt az ügynökségen belül, de elismerte, hogy nagyon kevés nőt engedtek be maguk közé.