A Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatát vezető rendező a darabról úgy fogalmazott, elképzelhető, hogy több nemzeti kategóriába tartozó teátrum számára teher az a kötelezettség, hogy minden évben be kell mutatnia egy kortárs magyar drámát, Szegeden azonban ez "igazi boldogság".
   
Tasnádi István rendkívül vidám, ugyanakkor nagyon alapvető emberi kapcsolatokkal foglalkozó alkotása eredetileg forgatókönyvnek íródott, és a szegedi teátrum számára dolgozta át színpadi művé. A zenés emlék-MŰ műfaji meghatározású darab egy mindent elfelejtő, 64 éves apáról szól, akit Jakab Tamás alakít, és a fiáról, a Kedvek Richárd megformálta orvosról, aki szeretné meggyógyítani édesapját. A fiú ehhez megtalálja azt a - Sorbán Csaba játszotta - beteget, aki az égvilágon mindenre emlékszik.
   
A rendező szerint a mű egyik kulcsmondata a darab végén hangzik el a páciens szájából: "biztos-e, hogy jó maguknak egy olyan ember, aki mindenre emlékszik?".
   
A darab nem musical, de legalább annyi zene hangzik el benne. Az Illés és az Omega együttes egymásnak feszülő dalszövegei teremtette miliő nemcsak a szülőknek, hanem az egészen fiataloknak is igazi rácsodálkozás lehet arra, hogy ki-ki mennyire másképp hallotta ugyanazokat a történeteket 1956-tól egészen napjainkig - közölte Bodolay Géza.