színház
2008. 11. 26.
Botho Strauss darabja zágrábi színészekkel Budapesten
Botho Strauss kortárs német drámaíró A park című darabjával vendégszerepel a zágrábi Horvát Nemzeti Színház társulata vasárnap Budapesten, a Vígszínházban.
Botho Straussnak, a Magyarországon kevéssé ismert, de a német irodalom és drámairodalom meghatározó, elismert képviselőjének a darabját Szikora János rendező állította színpadra 2007-ben Zágrábban, s most ezt a darabot láthatja a magyar közönség a Vígszínházban a két színház együttműködése keretében. Októberben ugyanis a Vígszínház társulata az Össztánc című produkciót mutatta be a zágrábi nemzetiben.
Szikora János elmondta, hogy egy idegen nyelvű társulatot rendezni csak úgy lehet, ha kölcsönös bizalom van a színészek és a rendező között. Ő a próbák kezdetekor két hét bizalmat kért, azt, hogy addig ne kérdezzenek semmit, a miérteket tegyék félre. A bizalmat a rendező megkapta a horvát társulattól és ő is bízott abban, hogy nem fogják a színészek cserben hagyni. Élvezetes, humoros, drámai szituációk adódtak, s élete legjobb periódusa volt ez a próbaidőszak - vallotta meg.
Szikora János arról is beszélt, hogy szorong a vasárnapi bemutatótól, mert horvát nyelven hangzik el a darab, a színpadképek ugyanis nem elégségesek az előadás élvezetéhez, bár a közönség föliratozva követheti a szöveget.
A magyar és a horvát játékstílus között is van különbség, a horvát beszédközpontúbb, mint a magyar. Horvátul a színház kazaliste, s magában a szóban is benne van a kazati, vagyis mondani, elmondani.
A másik nagy kérdés, hogy Botho Strauss képes-e megtalálni a maga közönségét Budapesten.
A parkot a zágrábi színház vezetése választotta Szikorának, s a közönség döbbenten fogadta, ez nem elutasítás volt, hanem a témának szólt - jegyezte meg a rendező.
Botho Strauss ebben a darabban az elveszett, eltékozolt Paradicsomról ír, arról, hogy az emberek csak tévelyegnek, az emberi kapcsolatok széthullottak, az érzékiség eltűnt.
Az előadás ugyanakkora színtéren valósul meg a Vígszínház színpadán, mint a zágrábi nemzeti színházban. Ez nem véletlen, mert mindkét színházat a korszak híres építészpárosa, Helmer és Fellner tervezte, s ugyanabban az évben, 1896-ban készült a zágrábi és a budapesti színházi épület is - tette hozzá Szikora János.
Szikora János elmondta, hogy egy idegen nyelvű társulatot rendezni csak úgy lehet, ha kölcsönös bizalom van a színészek és a rendező között. Ő a próbák kezdetekor két hét bizalmat kért, azt, hogy addig ne kérdezzenek semmit, a miérteket tegyék félre. A bizalmat a rendező megkapta a horvát társulattól és ő is bízott abban, hogy nem fogják a színészek cserben hagyni. Élvezetes, humoros, drámai szituációk adódtak, s élete legjobb periódusa volt ez a próbaidőszak - vallotta meg.
Szikora János arról is beszélt, hogy szorong a vasárnapi bemutatótól, mert horvát nyelven hangzik el a darab, a színpadképek ugyanis nem elégségesek az előadás élvezetéhez, bár a közönség föliratozva követheti a szöveget.
A magyar és a horvát játékstílus között is van különbség, a horvát beszédközpontúbb, mint a magyar. Horvátul a színház kazaliste, s magában a szóban is benne van a kazati, vagyis mondani, elmondani.
A másik nagy kérdés, hogy Botho Strauss képes-e megtalálni a maga közönségét Budapesten.
A parkot a zágrábi színház vezetése választotta Szikorának, s a közönség döbbenten fogadta, ez nem elutasítás volt, hanem a témának szólt - jegyezte meg a rendező.
Botho Strauss ebben a darabban az elveszett, eltékozolt Paradicsomról ír, arról, hogy az emberek csak tévelyegnek, az emberi kapcsolatok széthullottak, az érzékiség eltűnt.
Az előadás ugyanakkora színtéren valósul meg a Vígszínház színpadán, mint a zágrábi nemzeti színházban. Ez nem véletlen, mert mindkét színházat a korszak híres építészpárosa, Helmer és Fellner tervezte, s ugyanabban az évben, 1896-ban készült a zágrábi és a budapesti színházi épület is - tette hozzá Szikora János.
További írások a rovatból
Az ember, aki elvesztette az időt című előadás a Vígszínházban
Más művészeti ágakról
Sajtótájékoztató az Esterházy alkotóház alakulásáról