Milan Rúfus 1928-ban született Liptó megyében, szlovák-történelem szakot végzett a pozsonyi Komensky Egyetemen, ahol 1952-1989 között szlovák és cseh irodalomtörténetet adott elő. Két évig (1971-1972) a Nápolyi Egyetem vendégtanára volt. A rendszerváltás után nyugdíjasként Pozsonyban élt, s még az utolsó éveiben is írt és részt vett az irodalmi életben.
    
Első versei 1956-ban jelentek meg, költészete - amelyben erősen jelen van az istenben való hit, a vallásosság - ma is nagyon népszerű, s irodalmi tevékenységéért számos elismerést, kitüntetést kapott. Verseskötetei az elmúlt évtizedekben több tízezres példányszámban keltek el. Néhány nappal halála előtt újabb magas állami kitüntetésben részesítették, de ezt a költő szívbetegsége miatt a felesége vette át a köztársasági elnöktől. A legutóbbi időben írt verseinek gyűjteményét februárban jelenteti meg az egyik szlovákiai könyvkiadó. Esszéírói és fordítói tevékenysége is jelentős, elismert. 
    
Milan Rúfust a szlovák irodalomtudósok háromszor jelölték Nobel-díjra, verseit több mint húsz nyelvre fordították le, legújabban kínaira is. Rúfus verseinek legismertebb magyar fordításait Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költőnek köszönhetjük.