A Magyar Nemzeti Balett igazgatósága mély megrendüléssel értesült a II. világháború utáni magyar balettművészet meghatározó alakjának haláláról.
    
"Kováts Nóra az 50-es évek balettéletének egyik legkiemelkedőbb balerinája, aki partnerével, a szintén kitűnő Rab Istvánnal az elsők között hagyta el Magyarországot a művészi szabadság és szakmai önmegvalósítás reményében. De soha nem felejtette el szülőhazáját, és az Egyesül Államokban is magyar maradt" - hangsúlyozták a sajtóhoz eljuttatott méltatásban.
    
Kováts Nóra 1932-ben született Budapesten. A magyar balettművészet egyik legendás alapítója, Nádasi Ferenc kiváló tanítványa volt. Így azt a nemzedéket képviselte, - például Pásztor Verával, Csinády Dórával, Müller Margittal együtt - amely a mester jóvoltából először a francia iskolával ismerkedett meg, majd szovjet koreográfusok vezetésével az orosz iskola virtuóz hagyományait sajátította el. Fél évet Agrippina Vaganova irányításával Leningrádban (a mai Szentpéterváron) is eltöltött tanulmányúton.
    
Kováts Nóra már egészen fiatalon az operaházba került, ahol 1953-ig dolgozott magántáncosként - ekkor kapott Kossuth-díjat. Nagyszerű technikájú balerina volt. Főbb szerepei között volt A hattyúk tava Odette/Odíliája, a királykisasszony A fából faragott királyfiban és Zaréma A bahcsiszeráji szökőkútban.
    
Egy kelet-németországi turné alkalmával férjével és partnerével, az ugyancsak virtuóz technikájú, robbanékony mozgású Rab Istvánnal disszidáltak. Eleinte Nyugat-Európában éltek, először a London Festival Ballet-nél táncoltak, majd az Egyesült Államokban léptek fel, ahol később iskolát is alapítottak.