A vendég tehát két fiatal slammer, akik ezúttal verseskötetekkel jelentkeztek.

Laboda Róbert: Túlzások (Athaeneum)

Laboda Róbert verseinek és slamjeinek értelmezése és értésre szellemes olvasót kíván, aki nem fél az iróniától. A társas létezés komplexitására figyelő versek hétköznapi helyzetekben megmutatkozó intenzív érzelmeken keresztül vezetnek el egészen a haza szeretetéig. Ha figyelmesen olvasunk, a humoros, önmagát folyton megkérdőjelező szövegek mögött egyszer csak meglátunk valami fojtogatót: a végletekig eltagadott magányt.

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata (Libri)

"Ez a könyv egy sosem látott táj, amit újra és újra be kell járnod, hogy megértsd. Elromló mondatokból összeszerelt magánmitológia, labirintus, erdő valahol a mélyén többszereplős monológok éjszakai gyülekezőhelyével.

Ennek a könyvnek a hangja a legfinomabb regiszterekből válogat, bár a szövegek formája megtévesztően egyszerű, a megszólalás természetessége magával ragadó, a téteket szimpatikus nagyvonalúsággal kezelő versek titokban mégis a végtelenre játszanak.

Ez a könyv az összement karácsonyfáké, fekete-fehér nagyszülőké, tavaszi hajnaloké, kapaszkodó kezeké. Itt még a rontás is csak gyakorlás, ama majdani, igazi rontásra. És persze, már rég dehogy.

Ez a könyv hátat fordít az elvárásoknak, elsétál a pálya végéig, és csöndben mosolyogva magasabbra teszi az úgynevezett lécet. Sokkal magasabbra.

Ez Kemény Zsófi első kötete." (Simon Márton)