Zsáki István délvidéki festőművész képein a fehér, gyűrött, néhol szakadt papírlapra szórt földdarabok, kövek, kagylók mellett, zöldségek, gyümölcsök, madarak és egyéb más kellékek jelennek meg különféle kompozíciókban. "Figurális alkotásai jól tükrözik a hagyományokhoz való visszanyúlást, a régi mesterek szeretetét, tiszteletét" - olvasható az MTI-hez elküldött tájékoztatóban.
    

A művész apró kiegészítőinek egész tárházából válogat egy-egy művének elkészítésekor. "A képeimen található tárgyak a föld motívumából indulnak ki. Ilyenek a kövek, - amelyekben, úgy érzem, az őseink lelke van bezárva -, a gesztenye, a csiga, a dió vagy az alma. A fűcsomók az otthon melegét jelentik, de az elhagyott házat, fészket is" - idézi a tájékoztató a festőművészt.
    

Precízen kidolgozott képein leginkább földszíneket, meleg árnyalatokat használ. Néhány alkotása a vásznon túl is folytatódik. "A csendéletek túllépve határaikon, a körülöttük lévő világ valóságos részeként jelennek meg, felerősítve azt az érzést, hogy a keret igazából nem is létezik" - írták a tájékoztatóban.
    

Zsáki István 1942-ben született Topolyán. Főiskolai tanulmányait Pristinában végezte. 1975 óta tagja a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének, valamint több hazai és külföldi művésztelepnek. Alapító tagja a bácskossuthfalvi 9+1 és a szabadkai Bucka Gányó művésztelepeknek. 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig képzőművészet szakos tanárként dolgozott. Jelenleg a topolyai művésztelep és az Art Gallery képtár vezetője.