A pestis ma már Európában gyakorlatilag nem fordul elő, de Ázsiában és Afrika egyes részein még vannak fertőző gócok – mondta Horányi Ildikó főmuzeológus, a tárlat kurátora a kiállítás megnyitója előtt. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa elmondta, az április 25-ig látogatható kiállítás célja, hogy bemutassa az egykor rettegett betegséget, s azt, milyen hatást gyakorolt a kór az emberiség történelmére és kultúrájára.

A kiállítás anyagából kiderül, hogy a patkánybolhák által terjesztett baktérium okozta betegségnek három válfaja volt, a nyirokcsomók jellegzetes elváltozásával járó bubópestis, a szinte kivétel nélkül halálos tüdőpestis és a viszonylag ritkán előforduló szeptikus pestis. A középkorban az isteni büntetésnek tartott kór ellen fehér és fekete mágiával egyaránt védekeztek: a kiállítás fehér mágiával foglalkozó szakrális terében láthatóak az egyedi, nemesfémből készült pestistallérok, pestis Madonnák és különleges amulettek, melyekbe kegyhelyekből származó szentképeket hajtogattak. A fekete mágiát bemutató jelenet egy XVIII. századi kéziratos receptben leírt pestis elleni szert ismertet: a tűzhely fölé akasztott élő békák belső szerveiből és más hozzávalókból készült amuletteket hordták magukon a betegségtől rettegők. A tárlaton láthatóak még a kór legfontosabb bőrelváltozásait bemutató bábok, valamint a Bálint Sándor hagyatékából származó, pestissel foglalkozó anyag is.

A Démoni ragály: a pestis című tárlat látogatói megtekinthetik a pestisdoktor jellegzetes ruháját is. Az öltözék szinte hermetikusan elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól, legijesztőbb darabjának pedig a madárcsőrt formázó, a szemnyílást üveggel fedő álarc számított, melybe fertőtlenítő hatásúnak gondolt gyógynövényeket helyeztek. Az Európában több évszázadon keresztül pusztító kórt bemutató tárlat gerincét a korábban már Budapesten, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és Békéscsabán is kiállított anyag adja, amelyet Szegeden a betegség helyi vonatkozásait bemutató dokumentumokkal, tárgyakkal egészítettek ki.