A 72 éves szerzőt az észak-amerikai társadalom krónikásának tartják, minimalista és ironikus elbeszélő, akinek művei a 20. századi amerikai irodalom tradícióit követik. Munkásságával Ford megmutatja a vidéki Amerika kevéssé ismert arcát, amelyet munkanélküliség és kiábrándultság jellemez, szereplői a periférián élők, a szegények, a hétköznapi, egyszerű emberek.
    

Gyakran mondják rá, hogy pesszimista irodalmat csinál, míg ő maga úgy véli: egy író a tapasztalataiból dolgozik. Sokszor nevezik Hemingway örökösének is, de szerinte szinte minden amerikai írón "ott lóg ez a címke", és saját munkájával kapcsolatban inkább William Faulkner hatását emeli ki. Ahogy azt is visszautasítja, hogy az úgynevezett piszkos realizmushoz sorolják munkásságát.
    

Richard Ford az egyetlen amerikai író, aki ugyanazért a műért kapott Pulitzer-díjat és PEN Faulkner-díjat is. 1996-ban A függetlenség napja című könyvéért tüntették ki mindkettővel.
    

Pályafutását sportújságíróként kezdte New Yorkban az Inside Sports című lapnál. Az itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg első regényét A sportújságíró címmel, amelyet abban az évben az öt legjobb amerikai regény közé sorolt a neves Time magazin.
    

Az Asztúria hercegnője-díj zsűrije 16 ország 21 jelöltje közül ítélte ebben az évben Richard Fordnak az irodalmi kategória elismerését, amelyet eddig rajta kívül csupán egy amerikai szerző, Philip Roth kapott meg 2012-ben.
    

A kitüntetést, amely egy Joan Miró világhírű képzőművész által tervezett szobor és 50 ezer euró (15 millió forint), ősszel veheti át Oviedóban egy ünnepi gálán VI. Fülöp spanyol királytól.
    

Az Asztúria hercegnője-díjat 35 évvel ezelőtt alapították, eredetileg Asztúria hercege-díj néven, amelyet azután módosítottak, hogy a korábbi trónörökös, Asztúria hercege VI. Fülöp néven király lett, így elsőszülött lányára, Leonorra szállt az Asztúria hercegnője cím.