Szekeres György a felvidéki Fűrön született 1914. július 8-án. Losoncon érettségizett, majd Prágában és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat 1933-1936 között. Az 1930-as évek elejétől részt vett a csehszlovákiai, majd a franciaországi baloldali diákmozgalmakban. Különböző lapokban - Magyar Nap, Szabad Szó - jelentek meg politikai és irodalmi tanulmányai.

A II. világháború alatt Franciaországban élt, ahol irányításával jött létre Párizsban a külföldiekből alakult ellenállási mozgalmak föderációja. 1945 őszén költözött Budapestre. Két éven át a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott, előbb mint külpolitikai rovatvezető, később mint párizsi tudósító.

1948 elején a Külügyminisztérium szolgálatába lépett, és tanácsosi rangban a római magyar nagykövetségen teljesített szolgálatot. 1950 őszén hazarendelték, és a Rajk-per során, koholt vádak alapján elítélték.

Négy év után helyezték szabadlábra, majd 1957-ben rehabilitálták.
Az ötvenes évek közepétől műfordításból élt. 1960-tól az Európa Kiadó szerkesztője, 1963-tól haláláig a kiadó irodalmi vezetője volt. Nevéhez fűződik többek között Victor Hugo Nyomorultak, Karel Capek Az első csapat, Louis Aragon Sziget a Szajnán, Karel Schulz Kőbe zárt fájdalom című alkotásainak magyar fordítása.

Szekeres György 1973. június 25-én hunyt el, ötvenkilenc éves korában.