A József Attila-díjas Háy János drámái egészen a 2010-es évek eleje óta jelen vannak a színház repertoárján, a nevével fémjelzett előadások már számos hazai fesztiválon szerepeltek.  A Szkénéhez szintén szorosan kötődő Bérczes Lászlót a szerző állandó rendezőjének is tekinthetjük, hiszen mind az országban, mind a határon túl nagy sikerrel viszi színre a legújabb Háy-darabokat. Az Elem ötödik közös produkciójuk: korábban a Pityu bácsi fiában (Beregszász), A Gézagyerekben (Szabadka), Nehézben (Bárka Színház), A halottemberben (Szkéné Színház) dolgoztak együtt. Ez utóbbi munka 2017-ben elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhétől az Évad Legjobb Magyar Drámájának járó elismerést is. Legújabb közös munkájuk – pontosabban: lemerülő játékuk – stílusát tekintve csatlakozik a korábbi szövegek sűrű iróniájához, a humor fájdalma ezúttal az elmúlás abszurd, felfoghatatlan tényéből ered.

„Az idővel való küzdelem, azt hiszem, az emberi lét legnagyobb eseménye attól fogva, hogy Ádám és Éva kilépett az édenkert tudatlanságából.” – olvashatjuk Háy János szavait a Helikonon.

Mucsi Zoltán, akárcsak Bérczes László, ugyancsak folyékonyan beszéli a Háy-szövegek összetett színházi nyelvét, közös munkáik hosszú ideig a Szkéné legnépszerűbb előadásai közé tartoztak, gondoljunk csak a Nehézre – amelyért 2011-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón és a Színikritikusok Díjátadó Gáláján egyaránt a legjobb férfialakításért járó díjjal jutalmazták –, A halottemberre vagy A lány, aki hozott lélekből dolgozottra.

„Háy János műveit mindig átitatja egyfajta különleges humor, a történetekben mindig van valami húsbavágó, amelyekkel azonosulni tud az ember. Vagy azért, mert a saját bőrén tapasztalta, vagy azért, mert az ismerőseivel történtek meg a leírtakhoz hasonlók. A szereplők legtöbbször átlagemberek, akik hétköznapi traumáktól szenvednek, a sorsukkal küszködnek, vagy épp belenyugodnak.” – nyilatkozta Mucsi Zoltán közös munkáikról.

A jól összeszokott alkotócsapathoz ezúttal Kerekes Éva, az Örkény Színház színésznője csatlakozik. A kétszereplős előadásban a színészek számos karaktert megformálnak: hol fiatal szerelmesek, hol zsörtölődő nagyszülők, apák, anyák, gyermekek – játékukban voltaképpen egy egész családfa körvonalazódik. Az időbeli és narratív rétegzettséget Rozs Tamás csellista, zeneszerző folyamatos jelenléte teszi igazán érzékletessé.

„Ki mire emlékszik? Ki hogyan emlékszik? Van-e a kettő között átfedés? Emlékeink értelmezése segít, közelebb visz a megértéshez, az összegzéshez, vagy épp ellenkezőleg? És legfőképp, megértheti-e a férfi a nőt valaha, vagy egy kapcsolat, házasság folyamatos balanszírozás, kompromisszumok kötelező sorozata? Rengeteg kérdést vet fel az Elem, Háy pedig a tőle megszokott nyers őszinteséggel, feszes párbeszédekkel hozza közel az olvasóhoz, nézőhöz szereplőit.” – olvashatjuk a Nullahategyen.

Az előadás letisztult látványvilágáért a Junior Prima-díjas Cziegler Balázs felel, dramaturgként a rendező állandó munkatársa, Kiss Mónika segíti a csapatot. Az előadás júniusban kétszer – 23-án, illetve 24-én látható –, a jegyvásárlás ide kattintva érhető el.