Amikor a kiállító tizenhárom építész beiratkozott az egyetemre, meg voltak róla győződve, hogy az ő kiteljesedésük egy olyan fantasztikus szakma lesz, amely építész elődjeik útján egy örökkévalóságot épít. Ez máshogy alakult, és másfajta kreatív módon élték meg az adott talentumaikat, máshogy teljesedtek ki, és látható a kiállításon, hogy ezek ugyanolyan, vagy még maradandóbb alkotások lettek – mondta Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár.

Magyarország és a Ludwig Múzeum ismét egy különleges bemutatóval készült a biennáléra. Két évvel ezelőtt az volt a fricska, hogy a Néprajzi Múzeum, amely maga is egy múzeum, műtárgyként szerepelt a kiállításon, most pedig az, hogy Nincs itt semmi látnivaló címmel nagyon is komoly látnivalót és komoly tartalmat kap a közönség.

„A modern művészetnek mindig a kérdések feltétele és a provokáció a célja, hogy a saját korunkat egy kicsit más megvilágításba helyezze. Ebben a tekintetben idén is fantasztikus munkát végeztek a Ludwig Múzeum munkatársai és a kurátor” – mondta az államtitkár.

Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója, a Velencei Biennálé magyar pavilonjának nemzeti biztosa elmondta, hogy a kurátor, Pintér Márton egy talányos építménybe vezeti a közönséget, ahol millió látnivaló van, csak nem épületek, hanem rejtett üzenetek, építészek nem építészeti találmányai, amelyek világhírnévre vitték alkotóikat.

Pintér Márton érdeklődése messzemenőkig illeszkedik a jelenkor trendjébe, vagyis feltárja azokat a szegmenseket, amelyek sikerorientált új pályamodulokat engednek meg. „Nem építésznek lenni, építészként nagyon erős, szubjektív és pozitív döntés azokban az esetekben, amiket itt bemutatunk" – fűzte hozzá.

„Az építészeti tudás alkotóerejét elkezdték kilóra mérni” – fogalmazott Pintér Márton kurátor, hozzátéve, hogy a bemutató az építészeti tudást ünnepli az építészet helyett: „Felszabadítjuk az építészeti tudást a megvalósulás kényszere alól”.

A május 10-től látogatható Velencei Építészeti Biennálét Intelligens. Natural. Artificial. Collective címmel rendezik meg, és fő témája az intelligencia. A magyar kiállítás a biennálé főkurátora, Carlo Ratti kiáltványára reflektál, aki szerint ahhoz, hogy az építészek szembenézhessenek a mai „lángoló világgal", a körülöttünk lévő összes intelligenciát mozgósítaniuk kell. A magyar pavilon egy speciális, ugyanakkor globális jelenséggel, az építészi pályaelhagyás és az ebből következő sikeres pályamegtalálás kérdésével foglalkozik.

Pintér Márton kurátor és fiatal építészcsapata tizenhárom magyar sikertörténetet mutat be, olyan, építészként végzett neves alkotók munkásságát tárja a nézők elé, akik építészeti tudásukat tanult szakmájukon kívül vitték sikerre és kamatoztatják ma is. Van közöttük feltaláló, tudós, zenész, közéleti, kulturális és médiaszakember, valamint egyetemi oktató. Szerepel a kiállításon például Rubik Ernő, a Kaláka együttes három alapító tagja és a Prezi alapítója is.

Egyesek pályaíve még most ível felfelé, míg mások a választott szakterületükön értek el példás eredményeket vagy vívtak ki egyéni intellektuális pozíciót. A közös bennük, hogy pályájuk építészként indult, de végül rokonterületekre vagy egészen más terepre exportálták megszerzett tudásukat.

Képek: La Biennale di Venezia