Cservenka Edit 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán, de már 2013 óta részt vesz kiállításokon, több szakmai díj nyertese. Képei fő témája az emberek között szövődő érzelmi kapcsolat betetőződése, az érzékiség transzcendens élménye, a szerelmes együttlét felszabadító hatása, két lény egymáshoz és egymásba kapcsolódásának organikus megjelenítése. Az alkotó a 21. századi művész nyitottságával és a modern festőiség eszközeivel nyúl a témához.

A Két folyó a tengerben című kiállításának anyagában a test-fragmentumok szinte montázsszerűen tobzódnak a táblákon, a testrészek viharosan tekergő, drapériákra, leplekre asszociálható formákkal keverednek, így az élettelen textília is érzelmi töltettel telítődik.

Érdekes módon jelenik meg a szárnyaló szabadság és a kötöttség egyidejűsége azokon a műveken, amelyeken egy-egy konkrét tárgy, például kanapé vagy fotel adja a kompozíció fix kereteit. Ezek – a színszimbolikának megfelelően – vörös színűek, a testeket övező örvénylő formák azonban olykor a komplementerek feszültséget keltő hatását közvetítik.

Az alkotásokat dinamikus lendület és vehemens ecsetkezelés jellemzi, ám a sajátos festői nyelvezet alatt az avantgárd elődök szelleme is felfedezhető.

Csörgő Tamás, aki tanulmányait Egerben és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte, bő egy évtizede van jelen a hazai képzőművészeti életben. A Kecskeméten élő grafikusművész vizuális érdeklődése szerteágazó és nyitott, az utóbbi évek egyik grafikai vezértematikája például fontos filmélményeiből táplálkozik.

Az Egy utazás az életünk című tárlatára kiválasztott művei mind nagyhatású mozgóképek egyéni értelmezései, s abban rokonok, hogy a főszereplőnek óriási lelki- és akaraterővel kell megküzdeniük – akár önmagával, akár a környezetével szemben – a céljai eléréséhez. Ilyen például A holt költők társasága, az Egy csodálatos elme vagy A király beszéde.

A műveken nem kiragadott filmkockákat látni, hanem az inspirációt jelentő filmalkotások egyfajta sajátos, grafikai adaptációját, tartalmi-morális esszenciáját egy-egy szimbolikus motívumba sűrítve. A jelképnyelv révén a rajzok többletjelentést kapnak, így a "főhősök" problémája a hétköznapok vívódásaiban, konfliktusaiban is átélhetővé válik.

Egészen más világ jelenik meg a kiállítótérben a kecskeméti városrészleteket ábrázoló lapokon. A filmes téma intellektuális nézőpontja helyett itt a szubjektív megélés, a mindennapok személyes élménye dominál, ez a sorozat valójában a fizikai élettér helyszínei által az identitás lényegének egyik lehetséges számbavétele. A grafikák magabiztos, klasszikus rajztudásról árulkodnak, a technika is hagyományos ceruzarajz, az ábrázolás tárgy hű. A művek mégsem egy zárt világot ábrázolnak, mert a motívumok, a tárgyak és tájak a konkréton túlmutató összefüggései új tartalmakat eredményeznek, hiszen a kitágítható keretekben benne rejlik az általános, örök érvényű, ami a mai ember viszonyaira is reflektál.

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap / feol.hu