A március 29-ig nyitva tartó tárlat kerek és átfogó képet mutat a mai tajvani kortárs művészetéről. A kiállítás kurátorai Sipőcz Krisztina, a múzeum szakmai igazgatóhelyettes és Hu Jong-fen független kurátor – ismertette a kiállítás pénteki sajtóbejárásán Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója.

Sipőcz Krisztina kurátor elmondta: kiállítás többéves előkészítőmunka során jött létre a Tajvani Kulturális Minisztérium támogatásával, a MoCA TAIPEI-jel együttműködésben. Emlékeztetett arra, hogy 15 évvel ezelőtt már volt egy hasonlóan nagyszabású tajvani kiállítás a Ludwig Múzeumban, míg ezzel párhuzamosan a Műcsarnokban egy válogatás volt látható. A mostani tárlat újabb áttekintést ad a szigetország kortárs művészetéről és közvetve azokról a tapasztalatokról és dilemmákról, amelyek meghatározzák Tajvan múltját, jelenét és jövőjét – mondta a kurátor.

Hu Jong-fen tajvani kurátor elmondta: bár úgy tűnik, hogy Magyarország és Tajvan két nagyon különböző ország, mégis vannak olyan pontok, amelyek sok egyezést mutatnak. Az egyik ilyen, hogy Tajvanon és Magyarországon nagyjából egy időben indultak el a demokratizálódás folyamatai: Tajvanon 1987-ben, míg Magyarországon 1989-ben. A kiállítás célja megmutatni azt, hogy az elmúlt 30 évben a demokratizálódás során a tajvaniak milyen kihívásokkal szembesültek, valamint, hogy melyek azok a tapasztalatok, amelyeket sikerült megtanulni és min lehet még javítani vagy jobbá tenni – magyarázta a kurátor.

A Ludwig Múzeum közleménye szerint a tárlat öt olyan tematikus egység köré épül fel, amelyek szoros kölcsönhatásban, egymást átszőve jelennek meg a kiállított művekben. A gyönyörű sziget című blokk az őslakos örökséget, a természeti környezetet és a kulturális hagyományokat, a Párhuzamos történetek a gyarmati múltat és annak lenyomatait, a Viharos történelem és traumák a 19-20. század turbulens eseményeit, míg Az új tajvani identitás című egység a modern demokráciát és a kortárs értékeket, a Tajvan ma és holnap pedig a modernizációt, a gazdasági fejlődést és az új technológiákat mutatja be.

Hu Jong-fen kurátor ismertetése szerint Csun-jü videóinstallációja a politikai propaganda, kollektív identitás és militarizált nemzeti narratívák ironikus újraértelmezése, ahol az elöregedő társadalomban a fiatalok helyett a nyugdíjasok lépnek a haza szolgálatába.

Csang Ön-man munkájában ételek receptjei jennek meg: az őshonos hagyományos receptek mellett az afrikai nagy csigából készült ételek. Az afrikai nagy csiga (achátcsiga) a japán gyarmatosítás során jutott el a szigetországba – tette hozzá a kurátor.

Yuma-Taru a tajvani Atayal törzs szövéstechnikáját építi be a kortárs művészetbe. Az alkotó több mint húsz éve foglalkozik népművészettel, és a kiállításon látható installációjában az atayal törzs mennyasszonyi ruhájának fontos darabjait felhasználva az élet körforgását is megjeleníti.

Huang Cö-ming fotóriporterként több mint harminc éven át dokumentálta Tajvan politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulását. A kiállításon bemutatott fotósorozatában az 1950-ben kezdődő koreai háború után Tajvanra került kínai hadifoglyokat örökítette meg. A foglyok a hadifogságban antikommunista jelképeket tetováltattak magukra – tette hozzá a kurátor.

Jang Mao-ling az 1980-as évek óta meghatározó alakja a tajvani kortárs művészetnek. A művein látható szimbólumok Tajvan 400 éves történelméből származnak, de a művész saját tapasztalatait és élményeit is megjeleníti a munkáiban. Az 1980-as évekből származik a kiállításon látható Made in Taiwan című alkotása, amely a politikai ellenállást mutatja be és a tajvani kulturális identitás kérdéseit kutatja – ismertette a tajvani kurátor.

Sipőcz Krisztina elmondta: Hong Kaj Vang Zene munka közben című videoinstallációja egy még működő cukorgyárban, a munkások bevonásával készült és a tajvani cukorgyártásnak állít emléket. A művész alkotása kapcsolatban áll az emlékezetpolitikával és a közelmúlt gazdasági-politikai változásaival. A cukornád az egyik, ami miatt Tajvan fontos volt a gyarmatosítók számára. Korábban öt tucatnyi cukorgyár működött az országban, ma már csak két ilyen gyár maradt – mondta Sipőcz Krisztina.

Fotó: a Ludwig Múzeum Facebook-oldala