Az esten a h-moll gordonkaverseny és a VII. (d-moll) szimfónia szólal meg. Dvořák a h-moll gordonkaversenyt az Amerikában töltött évei idején, 1892-1895 között komponálta, amikor a New York-i Zeneakadémia igazgatója volt. Zenéjét mélyen áthatja a honvágy és a cseh lélek melankóliája.

A cselló itt nem csupán virtuóz hangszer, hanem érzékeny, „emberi hangon" megszólaló mesélő: lírai, szenvedélyes, játékos és fájdalmas egyszerre. A lassú tétel bensőséges vallomása és a zárótétel népi ihletésű, mégis drámai karaktere a közönség számára is azonnal átélhetővé teszi a mű érzelmi világát.

A szólót Perényi Miklós gordonkaművész játssza, akinek neve fogalom a magyar és a nemzetközi zenei életben. A MÁV Szimfonikus Zenekarral való kapcsolata különösen szoros és személyes, hiszen pályája kezdetétől rendszeresen fellép az együttessel. Érdekesség, hogy Perényi Miklós Dvořák gordonkaversenyét először a MÁV Szimfonikus Zenekarral adta elő 1963-ban, mindössze 15 évesen.

A hangverseny második felében Dvořák VII. szimfóniáját hallhatja a közönség. A művet a zenetörténet a 19. századi szimfonikus irodalom egyik legnagyobb teljesítményeként tartja számon.

A mű drámai és szenvedélyes, ugyanakkor mélyen áthatja a nemzeti öntudat és az erkölcsi tartás eszméje. A nyitótételt egy megrendítő lassú rész, majd egy táncos scherzo követi, a finálé pedig ünnepélyes, himnikus hangon zárja a szimfóniát – a küzdelem és a remény zenéjeként.

A mű ősbemutatója a szerző vezényletével 1885. március 17-én Londonban, a St.James’ Hall-ban volt, a Londoni Filharmonikus Zenekar előadásában.

Az est karmestere Takács-Nagy Gábor, aki több mint két évtizede meghatározó alakja a MÁV Szimfonikus Zenekar művészi életének.

Fotók: MÁV Szimfonikus Zenekar weboldal