Csehov 1889-ben írt Erdőszellem című – Magyarországon korábban A manó címen játszott – darabja a tíz évvel későbbi Ványa bácsi ősváltozata.
Csehov okosan, együttérzően és mulatságosan láttatja hősei búját-baját, az élet élésének bonyolultságát, ezt a számunkra nagyon ismerős keserédes, sírvavigadós életérzést. Megszeretjük ezeket a kisszerű hősöket, fáj a hiábavaló küzdelmük a szeretetért és a megértésért. Nevetünk a görbe tükrön, de közben facsarodik a szívünk. Mert a vágyak és az érzések, amiket olyan nagyon érezni akarnak ezek az emberek, nagyon is valódiak. 

Az előadást – akárcsak az 1996-os legendássá vált Ványa bácsit – Valló Péter rendezi, a szövegváltozatot Hárs Anna készítette. „Amikor annak idején bemutattuk Csehov remekművét, a Ványa bácsit, az előadás létrehozásának alapvető indoka az a belső kényszer volt, hogy majd’ egy évtizedes távlatból számot vessünk az életünk egyik legnagyobb fordulatának számító rendszerváltással. És be kellett látnunk, hogy az az élet, amelyet az igazi élet helyett a múlt század utolsó évtizedeiben éltünk, nem változott. Más díszletek között, de megmaradt ugyanolyan annak minden komikumával és
tragikumával.  Minden elnagyoltsága ellenére fájdalmas közelségbe hozza süllyedő világunk tragikomikumát, még közelebb, mint a letisztult Ványa bácsi. Hadd töprengjünk kicsit: miért alakul errefelé mindig minden így?” – ezekkel a mondatokkal indította az olvasópróbát Valló Péter. Süllyedő világunkban az emberi viszonyok szövevényességén túl környezetvédelmi és társadalmi problémákat is boncolgat az előadás.

Fotókredit: Csoszó Gabriella