Az est első hangjai Liszt lángoló szenvedélyét idézik: a II. magyar rapszódia – Wolf Péter átiratában – nem dísztárgy a vitrinben, hanem forró, sodró jelenlét. A zene pulzál, kockáztat, szinte a húrokból csap ki az energia. Ebből az izzásból emelkednek ki Bartók Béla Román népi táncai. A paraszti dallamok itt kristálytisztán ragyognak: egyszerre őrzik a föld közelségét és a koncerttermek fegyelmét. A ritmus éles, a dallamok szikárak, minden hang mögött sors és táj lüktet.

A fordulópontot Oláh Dezső Reflexiók című műve hozza el. Bartók motívumai új térbe kerülnek, a jazz szabad lélegzetével telnek meg. A téma átalakul, árnyalatokat vált, kérdez és válaszol. Mintha a múlt egyszer csak jelen időre váltana – és a dallamok a ma fülébe súgnák: itt vagyunk, élünk, tovább szólunk.

A szünet itt egy különleges átjáró. A klasszikus hangzás után a kamarazene és a népzenei inspirációk világa nyílik meg. Weiner Leó I. divertimentója játékos eleganciával idézi fel azt az időt, amikor a magyar zene természetes módon volt európai. Majd érkezik Vizeli Máté különleges darabja, az Amit tudok – concerto grosso Szászcsávásról, amelyben a falu zenéje nem folklórként, hanem kortárs megszólalásként él tovább.

Az est egyik legszemélyesebb rétege Lackfi János zenekarra írt verseiben bontakozik ki: a szavak itt nem elmagyarázzák a zenét, hanem együtt lélegeznek vele.

Az est főszervezője a Anima Musicae Kamarazenekar, amelyhez csatlakozik az Oláh Dezső trió, a Góbé Zenekar. Az est házigazdája G. Horváth László, aki konferál és összeköt: gondolatokat, korszakokat, műfajokat.

Ez az este felszabadít a műfaji skatulyák alól: a klasszikus, a jazz és a népzene egy térben lélegzik. Megérezteti, hogy a hagyomány élő erő, amely új formákban születik újjá. Olyan koncert, ahol a művek egymásra felelnek, és a közönséget is bevonják ebbe a párbeszédbe.

Időpont: 2026. április 24., péntek 19 óra

Helyszín: Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ – Színházterem (1105 Budapest Szent László tér 7–14.)

Fotókredit: Anima Musicae Kamarazenekar