A szervezet keddi közleményében emlékeztetnek arra, hogy évente egyszer titkos szavazással adományoznak életműdíjat olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó 65 év feletti művésznek, aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és hozzájárult a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához.

A közleményben idézik Stuber Andrea színikritikus laudációját, aki kiemelte: Ascher Tamás a magyar színház utóbbi fél évszázadának megkerülhetetlen alakja. Mint írta, színháza szemlélődő, ironikus és részvétteli megközelítésben dolgozza fel a valóságunkat, legtöbbször klasszikusok révén. „Mindenekelőtt talán az apró részletek iránti különös és különleges affinitás jellemző rá. Ahogy az élet élni kezd nála, ezernyi megfigyelést, jelentést, kifejezési módot foglalva magába" – tette hozzá.

Kiemelte: a legkiválóbb munkáiban minden úgy vibrál, ahogy ő maga, az egyénisége vibrál. Eleven és szerves módon teremt meg emberi kapcsolatokat színpadon, s ezek különböző fajtáiról, furcsaságairól, groteszk, komikus, abszurd vagy éppen megrendítő mozzanatairól szólnak az előadásai.

„Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy bár vonzalom fűzi olyan hűvös, okos drámaírókhoz, mint Beckett, Ionesco, Dürrenmatt vagy Pinter, a leggazdagabb és legeredményesebb terepnek mégis kedves szerzője, Csehov bizonyult számára" – áll a méltatásban.

A színikritikus felidézi, hogy Ascher Tamás pályája évtizedei alatt nemzetközi sikereket is aratott, többek között a Katona József Színház Három nővér című előadásával, továbbá Bécstől Helsinkin, Lyonon és Oslón át Sydney-ig számos helyen állított színpadra drámákat.

Magyarországon nagyjából féltucatnyi színházban rendezett. „Kaposvár, Nemzeti, Katona, Vígszínház, Örkény, Miskolc, Budapest Bábszínház – talán fel is soroltuk mindet" – írta a színikritikus.

Ascher Tamásról mint pedagógusról szólva kiemelte: mindig jelen volt azokon a helyeken, ahol fiatalokat lehetett látni, tanítani vagy dolgozni velük, zalaszentgróti tábortól kazincbarcikai amatőr színházi fesztiválig, iskolákban és klubokban, pincékben és egyéb független játszóhelyeken.

„Fontos képessége a színházi tehetség korai felismerése. Nincs is talán egyetlen olyan szereplője sem a színházi szcénának, akit ő ne látott volna valamikor, valahol, ne ismerné név és teljesítmény szerint" – írta a művészről, kiemelve, hogy már az 1970-es, 80-as években hívták kurzust tartani a színifőiskolára, aztán vezetett az egyetemen zenés színész osztályt és rendezőosztályt, továbbá nyolc évig volt rektor. „Most is visz színészosztályt a Freeszfén, Forgács Péterrel párban" – írta.

A laudáció szerint Ascher Tamás olyan, kíváncsi, nyitott, minden iránt érdeklődő ember, aki tud a frissen megjelent könyvről, a tegnap nyílt kiállításról, az új filmről, az előző esti operabemutatóról, a kezdő költőről vagy festőről, a politikai hírekről, Krasznahorkai interjúiról, a trashtévé celebjeiről, a kommersz sorozatokról, a legjobb karikaturistákról, az ausztrál színházi közönség köhögési és mobilhasználati szokásairól, sőt még azt is tudja, milyen meccs zajlik épp a focivébén a színházi előadás ideje alatt.

„Mi, színikritikusok, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, együtt vagyunk azok, akik a legtöbbet láthattuk Ascher Tamás rendezői életművéből, amelyet a maga teljességében és élményszerűségében meg nem őrizhettek fényképek, cikkek, rissz-rossz felvételek. Mi a színházi szakmával együtt tudjuk, kicsoda ő, és mit jelent a színházi szakma számára. Tehát hivatottak vagyunk megkérni: tisztelje meg az életműdíjunkat avval, hogy elfogadja" – fogalmazott Stuber Andrea.

Kép forrása: Színházi Kritikusok Céhének weboldala