Az Ausztriában született Gies - eredeti neve Hermine Santrouschitz volt - 13 évesen az éhezés elöl menekülve került Hollandiába, ahol nevelőszülőknél élt. 1933-ban irodai segítőként vette fel fűszerüzletébe Otto Frank, aki 1942-ben arra kérte: segítsen neki és családjának elbújni a vállalkozás raktára feletti padlásszobában, és vigyen nekik ételt és más szükséges
dolgokat.

Miep Gies volt az, aki a család rejtekhelyének felfedezése után összegyűjtötte a tizenéves Anne szétszórt papírjait és feljegyzéseit, majd olvasatlanul elzárta őket egy fiókba a kislány visszatérésére várva.
Anne azonban hét hónappal az elfogását követően tífuszban meghalt a bergen-belseni koncentrációs táborban, mindössze két héttel azelőtt, hogy brit és kanadai katonák felszabadították volna a tábort.

Gies a kislány apjának adta a papírokat, aki a padlásszobában bujkáló nyolc ember közül egyedüliként élte túl a megpróbáltatásokat. A feljegyzések 1947-ben jelentek meg könyv formájában, az Egy fiatal lány naplója címet később Anne Frank naplójára változtatták. Ez volt az első holokauszttal foglalkozó mű, amely széles érdeklődést keltett, a több tucatnyi nyelven megjelenő könyv tízmilliós példányszámban kelt el.

A háború után Miep Gies a könyvet összeállító Otto Franknak dolgozott, népszerűsítette a naplót és megválaszolta a világ minden tájáról érkező leveleket. Frank 1980-ban bekövetkezett halála után tovább kampányolt a holokauszttagadók ellen, és cáfolta az állításokat, melyek szerint a napló hamisítvány lenne.