A cikk írója, Claudia La Rocco kimondottan rossz szájízzel távozott a magyar táncegyüttes kedd esti előadásáról a manhattani Joyce Színházból. A győri társulat a héten vendégszerepel New Yorkban, nyolc alkalommal lép színpadra a kelet-európai kommunizmus bukásának 20. évfordulója alkalmából rendezett összművészeti fesztiválon.

Az újság kritikusa szerint van valamifajta kifacsarodott öröm a rossz színpadi hatásokban. Bárcsak azt vethetné papírra, hogy élvezet volt nézni a színpadon végiggörgetett hatalmas Lenin-fejet, amely az egykori kelet-közép-európai lélekromboló önkényuralmi rendszerek metafórája hivatott lenni. Csakhogy a Petruska című táncjáték jelenetéről ez nem mondható el, "a Lenin-fej egyszerűen lehangoló volt, akárcsak a Stravinsky-est majdnem minden egyéb része" - írta.

A kritikus sem a Petruskában, sem a másik bemutatott darabban, a Tavaszi áldozatban nem érezte azt az erőteljes, meggyőző fizikai nyelvezetet, amelyre a témákhoz szerinte szükség lett volna. Megjegyezte, hogy a balettről már régen bebizonyították, képes pszichológiailag bonyolult, akár politikai történetek elmondására is. Ehhez azonban hozzáértésre van szükség.

A The New York Times kritikusa szerint a Tavaszi áldozatban sok volt a középszerű koreográfia - egy halom balett és modern stílust elegyítettek -, amelynek a megvilágítása legalább szép volt. A Petruska koreográfiája a cikkíró szerint túlnyomórészt hasonlóképpen "felejthető".

Az újság ennél is katasztrofálisabbnak nevezte a két táncjátékban a ritmus energiájának és a zenei szövetnek az ordító hiányát. "Stravinsky-est? Kedves próbálkozás" - zárta cikkét a kritikus.