bezár
 

színház

2010. 03. 02.
Salamon Béla 125 éve született
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Százhuszonöt éve, 1885. március 4-én született Beregrákoson Salamon Béla, a magyar kabarészínpad egyik legnagyobb egyénisége, akinek nevéhez olyan szállóigék fűződnek, mint a Ha én egyszer kinyitom a számat... és a Lepsénynél még megvolt.
Salamon Béla színi tanulmányokat nem folytatott, kereskedősegédből lett műkedvelő színész, "hivatásosként" először 1913-ban a Royal Orfeum, majd a Royal Sörkabaré színpadán lépett fel.

Első nagy sikerét 1921-ben az Apolló Kabaré Vonósnégyes című jelenetében aratta. Szőke Szakáll híres bohózata örökzöldnek bizonyult: még Salamon Béla életében többször felújították, sőt a televízió is rögzítette, s azóta is több alkalommal láthatta a közönség kívánságműsorokban. Ebben a jelenetben hangzik el egyik szállóigévé vált mondása, a "Szintén zenész!".

A korabeli Budapest majd minden kabaréjában fellépett, majd 1923-ban megalapította és Nagy Endrével közösen igazgatta a Teréz Körúti Színpadot. A háború után rendszeresen játszott a Kamara Varietében, 1951-es megalakulásától kezdve halálig a Vidám Színpad tagja volt, ahol a közönség igazi kedvencének számított. Élete végéig a félszegségében is ravasz kisember figuráját alakította kiválóan, nagysikerű kabarétréfák egész sorában. A pesti átlagpolgár állandó szerepkörében - hol epésen, hol érzelmesen - a jogos indulatokat is képes volt kifejezésre juttatni.

A maga korában hihetetlenül népszerű volt, ha belépett a színpadra, percekig tartó tapsvihar fogadta. Ma már nem sokan tudják, hogy az ő nevéhez fűződnek az olyan szállóigék is, mint a "Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!", és a "Lepsénynél még megvolt!"

A magánéletben is kedves, vidám, közvetlen ember élvezte a közönség szeretetét, bárkivel, bárhol szívesen leállt diskurálni, soha semmilyen felkérést nem utasított vissza. Többször fellépett például a lipótmezei elmegyógyintézet ápoltjai előtt jótékony célú előadásokon.

Önmagán is tudott nevetni. Hatalmas méretű lábai állandó élcelődés tárgyai voltak, de nem bánta, még rá is játszott. Arra a kérdésre, hogy hányas cipőt hord, így válaszolt: "Negyvennyolcasat, inkább szorítson egy kicsit."

Számos filmben játszott epizódszerepeket, emellett folyóiratokban krokikat, karcolatokat publikált. Hej, színművész című kötete 1939-ben, a Szódásüveg és környéke 1963-ban jelent meg. Érdemes művészi címét 1958-ban kapta. Budapesten halt meg 1965. június 15-én.

nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

színház

Interjú a Csokonai KözTér Második felnőttkor című projektjéről
A Katona József Színház némacsend című előadásáról
színház

Interjú a Rég volt, mese volt, minden szava igaz volt című darab kapcsán
Márfi Márk Telik című drámájának 82. előadásán jártunk

Más művészeti ágakról

Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 3.számáról
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 1-2. számáról
gyerek

A <19 Formáld a világod! pályázat díjazottjainak kiállítása
art&design

Méhes Károly fényképei csészékről, poharakról, asztalokról – a kiállítás megnyitása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés