Laurent Bayle vezeti a Cité de la Musique nevű intézmény együttest, amely a Technológiai Múzeummal, a Conservatoire-ral - a Zeneakadémiával - együtt a korábban külvárosnak számító La Villette-ben épült föl. Bayle és munkatársai irányítják a 2007-ben teljesen megújult Le Salle Pleyel, Párizs híres koncerttermének működését is.

Az ő feladatuk az új projekt, a Cité de la Musique és a Conservatoire között elhelyezkedő hatalmas hangversenykomplexum építésének lebonyolítása is. Mint az igazgató elmondta, 2006-ban állapodott meg a francia kulturális kormányzat a fővárossal, hogy a Philharmonie de Paris megépüljön.

Laurent Bayle hangsúlyozta, hogy nem volt könnyű meggyőznie a politikusokat, mert azzal érveltek, hogy Párizsban elég helyszín van, nincs szükség másik hangversenyteremre. Ő azonban igazolta, hogy ez egy hamis állítás.

A szombati bemutatón is felsorakoztatta érveit. A XIX. században úgynevezett shoe box, vagyis cipődoboz alakú termek épültek, amelyekben a nézőtérrel szemben egy stabilan elhelyezett pódium áll. Ezek között vannak finom akusztikájúak, például a bécsi Musikvereinsaal, vagy az amszterdami Concertgebow.

Ám ezekben az egy hallgatóra vetített akusztikai tér átlagosan csak 7-9 köbméter. A XX. század második felében ezt a hagyományt az úgynevezett "körülölelő tér" váltotta fel, erre jó példa Berlini Filharmonikusok terme, vagy Los Angelesi, a luzerni illetve a budapesti koncertpalota. Ezekben átlagosan 11-13 köbméter az akusztikus tér.

De a régi és az új terekre egyaránt jellemző, hogy a karmester és a legtávolabb ülő hallgató között 35-45 méter a távolság, míg az új 2400 személyes párizsi nagyteremben ez 32 méterre csökken, annak ellenére, hogy hat emeletnyi a belső magasság.

Hozzátette: ma azt tapasztalni, hogy a fiatal zenészek erősebben játszanak, a hangszerek hangereje is nőtt, tehát nagyobb akusztikus tér kell. Franciaországban létezik továbbá olyan rendelkezés, amely véleménye szerint hamarosan EU-s szabályozás lehet: az egy személynek szabott térnek nőnie kell, hiszen a testméretek is nagyobbak, a kerekes székeseknek pedig nemcsak a számukra kijelölt helyre, hanem bárhová be kell jutniuk.

A 2007-ben meghirdetett építészeti pályázatot 100 aspiráns közül a Pritzker-díjas Jean Nouvel, a luzerni koncertközpont, a barcelonai vízmű-torony alkotója nyerte. A 9 emeletes irodaszekció, mint egy kinyújtott kar, a körgyűrűn túlra, a fejlődő Pantin városrészre mutat. A koncerttermi tömb szintjei fokozatosan emelkednek, a dombszerű építmény tetején is sétálhat a látogató. A hangversenyterem pódiumának elhelyezése változtatható, a nézőtéren 7 plató is kialakítható, barokk vagy kortárs művek előadói számára, 5 próbaterem, 10 stúdió és 2 étterem is létesül.

Az alapozás elkezdődött, áprilisban szerződést kötnek az építővel, akinek 3 évet adnak a 2013 májusi műszaki átadásig. Az első koncert 2013 őszére várható.