Reggel kinyitod a szemed, pár másodperc és egy mindenkire konvertibilis program feltölt az éneddel. Visszacsöpögsz az önmagaddal azonosított tudatodba és megérkeznek azok is, akik bár nem szeretetreméltóak, mindenesetre ismerőseid. Elkezdődik a napod, felállsz az ágyból, és elindulsz. Napra nap. Félni. Bőven van, mitől. Az összesre áll, hogy az ellenségeid. Talán ismerős érzetek, de az sem baj, ha nem. A művészet túlérzékeny. De mielőtt még könny szökne a szemünkbe, vizsgáljuk felül ezt a helyzetet.

„A tapasztalatok szerint elsősorban belülről jövő támadások fenyegetnek bennünket, mely azt feltételezi, hogy az ellenség belül van. Meghatározásához új technikákra van szükség, mely az azonosítását és az ellene folytatott küzdelmet egészen más természetűvé teszi. De vajon ki ellen küzdünk? Vajon „ki” vagy „mi” jelenti számunkra a legnagyobb veszélyt? Ellenségeink valódi ellenségek-e, vagy csak kreált ellenfelek?”

Szajcz Ágnes pszichológus és Koronczi Endre képzőművész közös munkájából született eredményeket teszi láthatóvá a fenti kiállítás, választ keresve arra, létezik-e egyáltalán önmagában olyan, mint ellenség. A mindennapi küzdelmek vérverítékét érdemes-e másokra fecsérelni? Azaz a küzdelmek emlegetésekor, amelyben tudvalevő, hogy ellenség lakozik, lehetséges-e az illúziót emlegetni? Vagy rövidebb és rögösebb út is vezet? Egyáltalán, magunkon kívül van-e bármi is, amit le kellene győzni? Tükörre, valamint ellenség elhárító eszközökre időnként szükségünk lehet, de ide most nem kell magunkkal vinni.

http://www.koronczi.hu/selfenemy

Óbudai Társaskör Galéria

2006. október 4. - november 1.