Lator László a Kossuth- és József Attila-díjas költő és műfordító kései líráját méltatva megjegyezte, hogy „költészete földszagú, de minden híre igaz”. Hozzátette: Orbán „következetes realistának tudta magát”.

A költőre emlékező táblát a Petőfi Irodalmi Múzeum állíttatta az önkormányzat támogatásával. A megemlékezésen az intézmény főigazgató-helyettese, Wernitzer Júlia, valamint a 2002-ben elhunyt író családja, barátai és tisztelői helyeztek el koszorút.

Orbán Ottó 1936. május 20-án született Budapesten. Édesapja munkaszolgálatosként halt meg a második világháború végén, ezért Orbán Ottó a Sztehlo Gábor által alapított gyermekotthon lakója volt 1945 és 1950 között. Ekkor már írt verseket, amelyek meg is jelentek.

Az ELTE magyar-könyvtár szakára jelentkezett, de három szemeszter után feladta tanulmányait. 1958-tól szabadúszó íróként dolgozott, első önálló verseskötete, a Fekete ünnep 1960-ban jelent meg. Az 1970-es évektől egyre többet foglalkozott műfordítással, főként angol-amerikai és spanyol művek átültetésével. Első gyermeke születése után Kati-patika címmel jelent meg első, gyermekverseket tartalmazó kötete, amelyet 1977-ben követett az Eszterlánc című második.

Az 1970-es évek második felétől mind nagyobb szerepet kap költészetében a játékosság és az irónia. Az 1977-es A világ teremtése és egyéb badarságok című kötete csupa játék, de egyúttal szigorú formai fegyelem. A kötetben történelmi és irodalmi – többek között kortársait parodizáló - „badarkák” olvashatók.

1976-ban az Egyesült Államokban tartott előadásokat, 1987-ben a St. Paul-i Hamline és a Minnesotai Egyetem meghívott előadójaként tanított. 1981-től a Kortárs című irodalmi folyóirat rovatvezetője, majd 1991-től 1998-ig főmunkatársa, ezt követően az Élet és Irodalom című hetilapnál dolgozott.

A páratlanul termékeny szerző életét 1989-től egyre inkább beárnyékolta a Parkinson-kórral folytatott harca, amely később műtéthez vezetett, amely csak rövid időre hozott javulást. 2002. május 26-án halt meg.

Orbán Ottót 1993-ban választották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába. Művészetét számos kitüntetéssel is elismerték. Többek között 1973-ban és 1987-ben József Attila-, 1974-ben Graves-díjat kapott, 1992-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.