Fehér László művészetét szinte monumentális költeménynek is beillő köszöntéssel méltatva az idős költő úgy fogalmazott: a festőművész képei azt tükrözik, hogy a legfontosabb számára a természet, az ember, "az egyetemes valóság legtitokzatosabb és legszebb teremtménye, az ember-mindenség". "Emberlátomásai gyönyörűek(...) virágba borult áhítatképei, színei pótolhatatlanok" - mondta.

A kiállítás gerincét - néhány hagyományos formátumú festmény mellett - a fekete, szürke, fehér színvilágú, kör alakú képek sorozata alkotja.

A kör alakú alkotásokkal Fehér László olyan klasszikus formához nyúlt hozzá, amely a 15. és a 16. században, s elsősorban Firenzében volt kedvelt, s amelyet a vallásos tematikájú festészet részesítette előnyben.

"Évekig küszködtem ezzel a formával. S mindaddig úgy éreztem, távol áll tőlem, míg a kedves festő kolléga, El Kazovszkij temetésén, a sírja mellett állva, egyszer csak belépett a látóterembe egy nagy fekete kör. Abban megjelent El Kazovszkij fénnyel rajzolt mosoly-feje, medve kucsmában. Azt mondtam, ezt meg fogom festeni" - mondta Fehér László a tárlat megnyitását követően az MTI-nek.

S a szomorú eseményt követően elkészültek a körsorozatnak Székesfehérváron bemutatott darabjai. De - fogalmazott a festőművész - számtalan kerek, üres vászon vár még műtermében megfestésre.

Fehér László elmondta: ha "úgy alakul a világ", jövő szeptemberben Athénban nyílik életmű-kiállítása.

Fehér László 1953-ban Székesfehérváron született. Ott járt rajzszakkörbe, ott végezte zenei tanulmányait. Szülővárosában 1979-ben és 1986-ban volt kiállítása.

Budapesten és Tácon él. A Székesfehérvár melletti falu lakói büszkék a művészre, ezt igazolja az is, hogy mostani kiállítására - a székesfehérvári közönség és a budapesti tisztelők, barátok mellett - sokan érkeztek Tácról is.