art&design
2010. 09. 20.
Elhunyt Vígh Tamás szobrászművész
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vígh Tamás Kossuth-díjas szobrász, érdemes és kiváló művész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja - tudatta az akadémia hétfőn az MTI-vel.
A szobrászművészt szeptember 18-án, szombaton Budapesten érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Vígh Tamás 1926. február 28-án született Csillaghegyen. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni tanítványa volt.
1945 és 1946 között gyári munkásként dolgozott. 1975-től 1986-ig a
Képzőművészeti Főiskola tanára. 1986-1990-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Az 1960-as években alakította ki saját, enyhén kubisztikus, a pop arttól is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát.
Éremművészete is jelentős: plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek.
Szinte haláláig dolgozott, még augusztusban Mózest ábrázoló szobortervét mutatta meg szakembereknek. Akkor még sokan bíztak abban, hogy közel egy évtizednyi várakozás után a millenniumra készült Múlt és jövő című szobrát is felállítják végre Gyulán, a csónakázó tó közepén, de a remény most sem vált valóra. A várakozások egész életét végigkísérték. Vásárhelyi Pál és a Tisza-szabályozás emlékműve negyven évig kisplasztikaként volt csak látható. De ő soha nem adta fel, dolgozott rendületlenül - olvasható a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia visszaemlékezésében.
Három éve két helyen is életmű-kiállítást rendeztek Vígh Tamás tiszteletére: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében nemrég elhunyt szobrászművész kollégája, Körösényi Tamás kezdeményezésére, valamint a Kiscelli Múzeum Templomterében, az Oratóriumban.
Számos kisplasztikája, köztéri alkotása - köztük a visegrádi Életfa, az 1956-ban agyonlőtt I. Tóth Zoltán történész előtt tisztelgő szobra a Magyar Tudományos Akadémia előtt, a gyermekmentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek emléket állító Deák téri emlékműve - őrzi művészetét.
Munkásságát 1954-ben és 1969-ben Munkácsy-díjjal, 1973-ban érdemes művészi címmel, 1978-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 1978-ban megkapta a budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennále díját; 1979-ben a II. Országos Éremművészeti Biennále díját, 1983-ban a kiváló művész címet, 2004-ben Táncsics Mihály-életműdíjat kapott. Idén márciusban az elsők között vehette át a MÚOSZ képzőművészeti díját.
Vígh Tamás 1926. február 28-án született Csillaghegyen. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni tanítványa volt.
1945 és 1946 között gyári munkásként dolgozott. 1975-től 1986-ig a
Képzőművészeti Főiskola tanára. 1986-1990-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Az 1960-as években alakította ki saját, enyhén kubisztikus, a pop arttól is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát.
Éremművészete is jelentős: plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek.
Szinte haláláig dolgozott, még augusztusban Mózest ábrázoló szobortervét mutatta meg szakembereknek. Akkor még sokan bíztak abban, hogy közel egy évtizednyi várakozás után a millenniumra készült Múlt és jövő című szobrát is felállítják végre Gyulán, a csónakázó tó közepén, de a remény most sem vált valóra. A várakozások egész életét végigkísérték. Vásárhelyi Pál és a Tisza-szabályozás emlékműve negyven évig kisplasztikaként volt csak látható. De ő soha nem adta fel, dolgozott rendületlenül - olvasható a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia visszaemlékezésében.
Három éve két helyen is életmű-kiállítást rendeztek Vígh Tamás tiszteletére: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében nemrég elhunyt szobrászművész kollégája, Körösényi Tamás kezdeményezésére, valamint a Kiscelli Múzeum Templomterében, az Oratóriumban.
Számos kisplasztikája, köztéri alkotása - köztük a visegrádi Életfa, az 1956-ban agyonlőtt I. Tóth Zoltán történész előtt tisztelgő szobra a Magyar Tudományos Akadémia előtt, a gyermekmentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek emléket állító Deák téri emlékműve - őrzi művészetét.
Munkásságát 1954-ben és 1969-ben Munkácsy-díjjal, 1973-ban érdemes művészi címmel, 1978-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 1978-ban megkapta a budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennále díját; 1979-ben a II. Országos Éremművészeti Biennále díját, 1983-ban a kiváló művész címet, 2004-ben Táncsics Mihály-életműdíjat kapott. Idén márciusban az elsők között vehette át a MÚOSZ képzőművészeti díját.
További írások a rovatból
Riport a Honey, have you ever heard of “zacskós-tej-tartó”? című kiállítás kurátoraival, Mayer Kittivel, Novák Piroskával és Viski Noémivel
Farkas Tiffany megnyitóbeszéde Ernszt András és Körei Sándor 'Longing for Gaia' című kiállításán
Más művészeti ágakról
Sajtótájékoztató az Esterházy alkotóház alakulásáról