A kiállítás az októberi forradalomtól 1953-ig, Sztálin haláláig ad áttekintést a korszak "zenepolitikájáról" olyan poszterek, fotók, partitúrák, operadíszletek makettjei, jelmezek, levelek, kéziratok és filmrészletek segítségével, amelyeket még sosem láthattak Franciaországban.

Bemutatják azt a helyreállított reliefet, amelyet Joszif Csajkov szobrász az 1937-es párizsi világkiállításra készített, és amelynek maradványai egy Párizs melletti kastély hűtőverméből tavaly kerültek elő.

A kiállítás első részében arra világítanak rá, hogy a szovjet kulturális - zenei - életben fokozatosan szigetelődtek el azok a híres zeneszerzők és előadók, például Rahmanyinov és Prokofjev, akik korábban gyakran vendégszerepeltek Nyugat-Európában. Azt is bemutatják, hogyan alakult ki a népies és az avantgárd zene közötti politikai töltetű ellentmondás.

A második rész a szocialista realizmusnak nevezett irányzat uralomra jutását taglalja. Olvasható a Pravda cikke, amellyel megindult a támadás Sosztakovics ellen a Kisvárosi Lady Macbeth bemutatója után, a ledorongoló írás Sztálin határozott kívánságára jelent meg a napilapban. A gulágokra deportált orosz muzsikusokról és a törekvésről, hogy a zsidó zenei hagyományt semmivé tegyék, ugyancsak beszámol az anyag.

A Lenin, Sztálin és a zene elnevezésű program része a tárlat, amelyet a Cité de la Musique orosz éve keretében szerveztek meg. Az intézmény - amely koncerthelyszín, médiatár és oktatási intézmény is egyben - a koncertek, filmbemutatók mellé vitákat is illesztett a programba. A kiállítás 2011 január közepéig tekinthető meg.