bezár
 

zene

2008. 05. 21.
The Last Sucker – Ministry: utoljára?
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
The Last Sucker – Ministry: utoljára? A fenti „sucker” persze George W. Bushra utal, legalábbis a Ministry legutóbbi albumának címében. De vajon a közönség mennyiben tekintheti ezt a lemezt valóban az utolsónak (amint a banda frontembere, Al Jourgensen állítja), és mennyi az esélye annak, hogy ténylegesen utoljára láthatjuk a zenekart?

Számomra a Ministry nem a korai elektronikus zenét és a kibontakozó indusztriál-metált jelenti, de még csak nem is a klasszikusnak tekintett Psalm 69 lemezt. Hanem a legutóbbi triászt, a Houses of the Molé-t (2004), a Rio Grande Bloodot (2006) és (a) The Last Suckert (2008). Különösen a középső, a Rio Grande Blood sikerült elementáris erejűre; fűrészes, kíméletlen thrash témái, elsöprő lendülete és óriási agressziója alighanem a legtökéletesebben önti formába azt a gyűlöletet, amelyet a banda ifjabb Bush amerikai elnökre irányoz a három album koncepciója értelmében.
 
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy 2006-ban a Szigeten épp a Rio Grande-turnét csíphettük el – azt hiszem, a Nagyszínpad a pár évvel korábbi Slayer óta aligha adott helyet ilyen töménységű és súlyú zenei pusztításnak. Akkor ráadásul a slipknotos Joey Jordison ült a dobok mögött, ami csak lazított az egyébként egyedül ezen a ponton gépies hatáson, még koszosabbá, egyúttal még elevenebbé fokozva a Ministry őserejű dalait. Azóta a basszer Paul Raven sajnálatosan elhunyt (tavaly), azonban a Ministry idén újra hazánkba látogat – július 8-án lépnek föl a Petőfi Csarnok színpadán. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen a nehezen überelhető 2006-os koncerthez kell majd mérnünk az idei nyári fellépésüket, vélhetően azonban a lendület mit sem csökkent a zenekarban. Ugyan (a) The Last Sucker egy kicsit visszafogottabb, mint elődje, viszont a Bush-t és kormányát – illetve egyáltalán: az amerikai politikai elit színjátékát – megéneklő és megzenésítő lemez egészen biztosan hatásos lesz élőben is. Különösen, ha olyasféle bejátszásokkal, vetítésekkel színezik, mint a Szigeten, ahol is a Fehér Házban ülő, beszédet mondó és ágáló Bush fotómontázsai bomlottak szét és alakultak át a zenei kompozíciónak megfelelően gonosz, háborús bűnös vagy a lemezborítót idéző keresztre feszített, pénzzel és bombákkal körülrakott Bush-karikatúrákká.

Természetesen az elvekkel nem szükséges egyetérteni, ám ettől függetlenül is maga a produkció igen erőteljes hatást gyakorolt. Reményeink szerint nem ússzuk meg kevesebbel idén a PeCsában sem.

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

Musica Moralia a Dugattyúsban
Verdi Nabuccója a Nemzeti Filharmonikusok előadásában
Taylor Swift új albuma fényes, de mélység nélküli popparádé
Richard Wagner Lohengrinje új köntösben a 150. Müncheni Operafesztiválon

Más művészeti ágakról

gyerek

Idén negyedik alkalommal hirdetik meg az ország legjelentősebb illusztrációs pályázatát
Márfi Márk Telik című drámájának 82. előadásán jártunk
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 1. nap
színház

A Katona József Színház Közösségi színházi projektjének bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés