Mohai V. Lajos: Az emlékezés melankóliája

„Budapest, Nagykanizsa, Prága. Színe esőszürke. Melankólia, saját halottak, temetők. Elmerül az emlékezetben, a saját és a közös időben. Mohai V. Lajos úgy néz a múltba, mintha sosem pislogna. Felrajzolja a természetet, a városi tájat és az embereket. Már-már meditáció ez: a test és a szellem együttes meditációja.
 

Szimonidész egyszer részt vett egy lakomán. Miután kihívták a palotából, beszakadt a mennyezet, a felismerhetetlenségig összeroncsolva a házigazdát és vendégeit. Szimonidész, a költő viszont el tudta mesélni, ki hol ült az asztalnál. Így neki köszönhették a hozzátartozók, hogy eltemethették az áldozatokat. Ahogy Cicero meséli, ez az emlékezet születésének története.
 

Mi irányítja ebben a könyvben az emlékezés figyelmét?Többnyire itt is a halál, a pusztuló világ, de az annak ellentmondani kívánó emberi törekvéshez, a társhoz is odafordul, legyen az ember vagy kutya.

Kérdése nem az, hogy sikerül-e emlékezni, hanem az, mit hoz így létre. Mohaival megközelíthetjük azt, aminek a neve közép-európai spleen.”
 

Nemes Z. Márió: Bauxit

Nemes Z. Márió kötetét régóta várjuk már. Ahogy az elsőt, ezt is k. kabai lóránt szerkesztette. Egy vers, melyet a szerző könyve borítójának hátsó oldalán is idéz.

FALRA FEST

Falra fested a nőt, aztán a kisfiúkat kened föl.

A szomszédban sírnak, de ez csak hobbi,

mindenkinek van egy hideg erdeje valahol.

A rendőrök is könnyeznek, nem tudják visszatartani.

Menjél tovább, nincsenek többé autók.

A csomó nem beszéli a nyelvünket.

A szomszédok kicsúfolják, indulj haza,

aztán ne gyere vissza. Legyen ő a fiunk,

varrjál neki nadrágot meg trikót.

Legyen ez a tisztelet, bár nem ezt ígértük.

Judit is megérkezik. Fejében fájó vér van.

Ha vonul az utcán, mindenki szagolja.

Pedig azt gondolta, hogy akár a csomó,

ő sem fog visszatérni. Díszmenete terápia

és udvarlás. Gyűlölni fogod, mert ő a forma.

Hiszen ömlésben élünk, szilárd zajban,

amely, mint az erdő, kibomlik, de megtart.

Itt őrzik a termelőeszközt, a hideg gépet.

Ide jár a fiunk, mert növekedni akar, és

ide jár minden, amit festettek már falra.