art&design
2008. 06. 06.
160 éve született Paul Gauguin francia festő
MTI
Százhatvan éve, 1848. június 7-én született Párizsban Paul Gauguin francia festő, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb hatású mestere.
Családja pár hónap múlva Peruba költözött, ahonnan apja halála után, 1854-ben tértek vissza Orleans-ba. Gauguin iskoláit félbehagyva 17 évesen tengerésznek állt, majd 1868-ban bevonult a haditengerészethez. 1871-ben tőzsdeügynökként helyezkedett el és festeni kezdett, első tájképét 1876-ban állították ki. 1873-ban megnősült, házasságából tíz év alatt öt gyerek született, s jómódú polgárként festményeket, főleg impresszionista képeket gyűjtött.
Korai festészetére Camille Pisarro volt nagy hatással, 1880-tól évente szerepelt az impresszionisták kiállításán. 1883-ban otthagyta állását, de mert a festészetből nem tudta fedezni kiadásait, felesége családjához költöztek Koppenhágába, ahol az asszony keresetéből éltek. A következő években egyre távolabb került családjától és a polgári létformától, sokszor nyomorgott. Gyűjteményét lassan eladogatta, plakátragasztó, majd köztisztviselő lett, az impresszionisták nyolcadik, utolsó kiállításán 1886-ban 19 képpel és egy faszoborral szerepelt.
Önkifejezési formáit keresve többször járt Párizsban és a bretagne-i Pont-Avenben, eljutott Panamába és Martinique szigetére. 1888 őszét Arles-ban Vincent van Goghgal töltötte, barátságuknak az vetett véget, amikor a nem sokkal később idegösszeomlást kapó van Gogh borotvával támadt rá. Gauguin az 1889-es májusi világkiállításon az Impresszionista és Szintetista Csoport tagjaként szerepelt, sorra születtek szebbnél szebb művei, de anyagi helyzete nem változott. Noha Bretagne lett festészetének igazi ihletője, egzotikus helyre vágyott, s 1891-ben eladott képei árából Tahitira hajózott. Hamarosan az ott élő európaiakból és a civilizációból kiábrándulva Mataiea-ba költözött a bennszülöttek közé, az őslakosok különleges világát Noa-Noa című könyve örökíti meg. A fojtott misztikummal teli festési módot itt fejlesztette tökéletesre, műveit sík, dekoratív formák, tiszta színek, kalligrafikus vonalak jellemezték.
Két év múlva betegen tért haza Párizsba, ahol örökségéből műtermet rendezett be. Képeit - amelyeket akkor értetlenül fogadtak - elárverezte és visszautazott Tahitire. 1895-ben Punaauiában telepedett le, ahol összeköltözött egy 14 éves lánnyal. Noha hazaküldött művei népszerűek lettek, sorsának kilátástalansága miatt 1898-ban öngyilkosságot kísérelt meg. 1901-ben átköltözött a Marquise-szigetek egyikére, itt többször összeütközésbe került a hatóságokkal, börtönre is ítélték. Bár haza akart települni, a betegség legyőzte, a XIX. század egyik legjelentősebb szintetista festője 1903. május 8-án Hiva-Oán hunyt el.
Gauguin festményeken kívül fametszeteket, és litográfiákat is készített. Téli táj és Fekete sertések című képeit a Szépművészeti Múzeum őrzi.
Korai festészetére Camille Pisarro volt nagy hatással, 1880-tól évente szerepelt az impresszionisták kiállításán. 1883-ban otthagyta állását, de mert a festészetből nem tudta fedezni kiadásait, felesége családjához költöztek Koppenhágába, ahol az asszony keresetéből éltek. A következő években egyre távolabb került családjától és a polgári létformától, sokszor nyomorgott. Gyűjteményét lassan eladogatta, plakátragasztó, majd köztisztviselő lett, az impresszionisták nyolcadik, utolsó kiállításán 1886-ban 19 képpel és egy faszoborral szerepelt.
Önkifejezési formáit keresve többször járt Párizsban és a bretagne-i Pont-Avenben, eljutott Panamába és Martinique szigetére. 1888 őszét Arles-ban Vincent van Goghgal töltötte, barátságuknak az vetett véget, amikor a nem sokkal később idegösszeomlást kapó van Gogh borotvával támadt rá. Gauguin az 1889-es májusi világkiállításon az Impresszionista és Szintetista Csoport tagjaként szerepelt, sorra születtek szebbnél szebb művei, de anyagi helyzete nem változott. Noha Bretagne lett festészetének igazi ihletője, egzotikus helyre vágyott, s 1891-ben eladott képei árából Tahitira hajózott. Hamarosan az ott élő európaiakból és a civilizációból kiábrándulva Mataiea-ba költözött a bennszülöttek közé, az őslakosok különleges világát Noa-Noa című könyve örökíti meg. A fojtott misztikummal teli festési módot itt fejlesztette tökéletesre, műveit sík, dekoratív formák, tiszta színek, kalligrafikus vonalak jellemezték.
Két év múlva betegen tért haza Párizsba, ahol örökségéből műtermet rendezett be. Képeit - amelyeket akkor értetlenül fogadtak - elárverezte és visszautazott Tahitire. 1895-ben Punaauiában telepedett le, ahol összeköltözött egy 14 éves lánnyal. Noha hazaküldött művei népszerűek lettek, sorsának kilátástalansága miatt 1898-ban öngyilkosságot kísérelt meg. 1901-ben átköltözött a Marquise-szigetek egyikére, itt többször összeütközésbe került a hatóságokkal, börtönre is ítélték. Bár haza akart települni, a betegség legyőzte, a XIX. század egyik legjelentősebb szintetista festője 1903. május 8-án Hiva-Oán hunyt el.
Gauguin festményeken kívül fametszeteket, és litográfiákat is készített. Téli táj és Fekete sertések című képeit a Szépművészeti Múzeum őrzi.
További írások a rovatból
Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt, Hamerli Judit képzőművészek közös kiállításáról
Farkas Tiffany megnyitóbeszéde Ernszt András és Körei Sándor 'Longing for Gaia' című kiállításán
Más művészeti ágakról
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025