Családja pár hónap múlva Peruba költözött, ahonnan apja halála után, 1854-ben tértek vissza Orleans-ba. Gauguin iskoláit félbehagyva 17 évesen tengerésznek állt, majd 1868-ban bevonult a haditengerészethez. 1871-ben tőzsdeügynökként helyezkedett el és festeni kezdett, első tájképét 1876-ban állították ki. 1873-ban megnősült, házasságából tíz év alatt öt gyerek született, s jómódú polgárként festményeket, főleg impresszionista képeket gyűjtött.

Korai festészetére Camille Pisarro volt nagy hatással, 1880-tól évente szerepelt az impresszionisták kiállításán. 1883-ban otthagyta állását, de mert a festészetből nem tudta fedezni kiadásait, felesége családjához költöztek Koppenhágába, ahol az asszony keresetéből éltek. A következő években egyre távolabb került családjától és a polgári létformától, sokszor nyomorgott. Gyűjteményét lassan eladogatta, plakátragasztó, majd köztisztviselő lett, az impresszionisták nyolcadik, utolsó kiállításán 1886-ban 19 képpel és egy faszoborral szerepelt.

Önkifejezési formáit keresve többször járt Párizsban és a bretagne-i Pont-Avenben, eljutott Panamába és Martinique szigetére. 1888 őszét Arles-ban Vincent van Goghgal töltötte, barátságuknak az vetett véget, amikor a nem sokkal később idegösszeomlást kapó van Gogh borotvával támadt rá. Gauguin az 1889-es májusi világkiállításon az Impresszionista és Szintetista Csoport tagjaként szerepelt, sorra születtek szebbnél szebb művei, de anyagi helyzete nem változott. Noha Bretagne lett festészetének igazi ihletője, egzotikus helyre vágyott, s 1891-ben eladott képei árából Tahitira hajózott. Hamarosan az ott élő európaiakból és a civilizációból kiábrándulva Mataiea-ba költözött a bennszülöttek közé, az őslakosok különleges világát Noa-Noa című könyve örökíti meg. A fojtott misztikummal teli festési módot itt fejlesztette tökéletesre, műveit sík, dekoratív formák, tiszta színek, kalligrafikus vonalak jellemezték.

Két év múlva betegen tért haza Párizsba, ahol örökségéből műtermet rendezett be. Képeit - amelyeket akkor értetlenül fogadtak - elárverezte és visszautazott Tahitire. 1895-ben Punaauiában telepedett le, ahol összeköltözött egy 14 éves lánnyal. Noha hazaküldött művei népszerűek lettek, sorsának kilátástalansága miatt 1898-ban öngyilkosságot kísérelt meg. 1901-ben átköltözött a Marquise-szigetek egyikére, itt többször összeütközésbe került a hatóságokkal, börtönre is ítélték. Bár haza akart települni, a betegség legyőzte, a XIX. század egyik legjelentősebb szintetista festője 1903. május 8-án Hiva-Oán hunyt el.

Gauguin festményeken kívül fametszeteket, és litográfiákat is készített. Téli táj és Fekete sertések című képeit a Szépművészeti Múzeum őrzi.