bezár
 

art&design

2018. 04. 17.
Lehetséges ballada
Bek Balla Mónika fotói elé
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Megismerni valakit annyit tesz: helyet csinálni neki magadban, elrendezni az ő élete dolgait a saját életed textúrájában, a saját tapasztalásaid labirintusában.

Mónika a barátnőm, már jó ideje rendezkedünk így egymás labirintusaiban. Valamennyire ismerem őt, s talán valamelyest értem a fotói által közvetített történeteket. Amikor felkért, hogy a készülő kiállítását megnyissam, az első impulzussal átküldött néhány képet mutatóba – mindegyik fotó egy-egy történetszegmens. Számomra, aki hivatásos történetlátó vagyok, mindenképpen csak így értelmezhető: egymásutániságuk esetleges dramaturgia, amely által az elkapott, kimerevített pillanatok állnak össze egy lehetséges balladává. Több lehetséges balladává. Kétszer-háromszor is végignézem a fotókat, tragikus szerelmi történet bontakozik ki előttem, a képek sorrendje is kikényszeríti ezt az olvasatot, akkor és ott – a sírásig megráz. Az értelmezést keretbe zárja két hasonló struktúrájú, átjáró-képzetet idéző munka: az első kép az életre lát rá, az utolsó a halálra.

Bek Balla Mónika: Ballada - Nem ismersz engem 2.0, 2018

Az első képen egy folyosó homályából nézve, építkezési nejlonfóliák libbenésnyi résén keresztül egy önfeledt kislányt látni, amint elfoglalja magát a nyárban. Az utolsó, komor színekben játszón egy férfi alakja mutatkozik meg a passzázs végén, háttal áll, mintegy kinéz az őszből. Mónika személyes labirintusának leágazásai ezek. Az első folyosó akár szülőcsatorna-allegória is lehetne, az utolsó passzázs akár a túlvilágra vezető átjáróé. Hirtelen úgy látom, az összes többi fotó is kiegészíti ezt az értelmezést, a dolgok feszes rendszerbe rendeződnek előttem. A címek még csak rájátszanak minderre: a képi világgal együtt szemantikai mezőt hoznak létre, amelyben felsejlik az egyes fotók történeteinek lehetséges meghosszabbítása, netán életfejezetté avanzsálása. De vajon mindannyiunk számára többé-kevésbé ugyanez a lehetséges ballada bontakozik ki a fotók egymásutániságából? Vajon jó helyre helyezem el a történet igazában a hiánnyal dolgozó, a bizalmaskodás témáját elénk táró fotót? Vajon felcserélhető-e a két dupla-önarckép sorrendje, a Bizonyosságé és a Kételyé?

Bek Balla Mónika: Bizonyosság - Nem ismersz engem 2.0, 2018

Aztán még több kép érkezik Mónikától egy másik küldeményben, és a komor koncepció fellazulni látszik. Már nem csupán a születés és halál, bizonyosság és kétely szigorúan szabott témái rendezik a történetértelmezést – a dramaturgiába játékosság lopózik, a labirintus elszövevényesedik. Női flörtmesék, szertelen álmok, színes szeszélyek, utazások emlékei, rejtélyes hangulatok tobzódnak képileg. Megkockáztatom, hogy a bibliai értelemben vett megismerés is képbe kerül. Képre kerül. Már nem vagyok biztos abban, hogy minden fejezet történeteit tisztán látom, de nem is kell, próbálom megismerni az alkotót immár a munkáin keresztül. Mert íme, nem ismerem őt. Mónika fotói egytől egyig azt hangsúlyozzák, hogy a dolgok nem egyértelműek. Hogy a dolgok nem megismerhetők. Hogy alternatív valóságok vannak, amik kedvükre, kiszámíthatatlanul egymásba játszanak, szereplőik egyszerre léteznek itt, ott, amott. Egyfajta léthabzsolás ez a többszörös jelenlét Mónika képein, a szenvedély nyilvánvaló megmutatkozása, hedonizmus – még akkor is, ha ez a művészi lemeztelenedés a magány, az elidegenedés, a hiány, az elmúlás témáit feszegeti gyakran, ezek képi allegóriáival játszik el. Mert Mónika fotózás közben tudja, hogy véges számú elemből végtelen világlehetőség jöhet létre, és ő szívesen elbolyong a megismerés labirintusaiban; egyszerre öleli magához a lehetőségeket, ez teszi éterivé, ugyanakkor rejtélyessé a képeit, melyeknek intimitása több lehetséges balladává alakul.

Bek Balla Mónika: Soha - Nem ismersz engem 2.0, 2018

A képek mostani sorrendjét a megnyitón látom először, most, amikor a szöveg balladája már létrejött. Nem tudom, ugyanazt a lehetséges történetet látom-e, miközben a szöveget írom, mint ami a kifüggesztett fotókból ma, itt és most összeáll. Nem kell többet mesélnem, mert ez csupán az én történetem. Több lehetséges ballada van, mindenki hozza létre a sajátját, netán sajátjait, elejétől a végéig, végéről az elejére, újra és újra visszatérve egy-egy kedvenc fotóhoz: ismerje meg Mónikát, rendezze el az ő valóságát önnön valóságának szövetében.

 

Az írás Kali Kinga Bek Balla Mónika kiállításához írt megnyitószövege. 

Bek Balla Mónika Nem ismersz engem 2.0 című kiállítása 2018. április 30-ig tekinthető meg az RS9 Színházban (1075, Rumbach Sebestyén utca 9.)  

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kali Kinga --


További írások a rovatból

art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)
art&design

Értelmező szótár Értelmező szótár
Horváth László és Takács Máté Okkult Coaching című kiállításához

Más művészeti ágakról

irodalom

Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot
Ilyen volt a III. Nyolc Ág Művésztábor
Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa
Bánkitó, fesztiválemlék
irodalom

huszonegyedik #8 huszonegyedik #8
Túl ismerős, túl távoli: David Attenborough Climate Change – The Facts


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés