Felhasználói adatlap
![](prae/avatars/dca05a322bcd1a0de6d0e6aa85511f45.png)
![](_images/front/mod-a3cnl-rounded-frame.png)
-- Pintér Tibor --
felhasználói adatlapjaPintér Tibor portfólióját ide kattintva éred el.
Pintér Tibor által feltöltött cikkek:
![Úton egy új magyar zenekultúra kiépítése felé](data/2023-04-03/VEGH_HU_COVER_400b_1.jpg)
2023. 04. 08.
Szabó Ferenc János kismonográfiája Verebi Végh Jánosról
A BMC kiadásában a Magyar zeneszerzők sorozat immáron negyvenkettedik kis kötete jelent meg. Az elcsépelt fordulat itt nagyon is találó: hiánypótló írásokról van szó, mert a magyar zenetörténet néhány jelentős alakja mellett se szeri, se száma azoknak az alkotóknak, akik ugyan nem írták be magukat a manapság már amúgy is gyanús szemmel nézett Nagy Elbeszélésekbe, mégis, jelentős életművük arra sarkallja régies, német megfogalmazás szerint a Kennert és a Liebhabert, hogy megismerje ezeket az elfeledett életműveket.
![Johann Mattheson és a zenei ékesszólás](data/2021-04-12/Johann_Mattheson_by_Haid_2_220.jpg)
2021. 04. 12.
Mattheson a német barokk zeneelmélet utolsó nagy összegzője, akinek elméleti munkásságában kulminálódik a barokk zeneesztétika több mint száz éves tradíciója, és ezért a 18. század első felének legmeghatározóbb zenei személyiségei között foglal helyet.
![Elvesztettem Eurüdikémet - Megtaláltam Eurüdikémet](data/2021-03-24/orph_220.jpg)
2021. 03. 24.
A zenei paródia esztétikai problémái a 18. századi vokális zenében
A cím Gluck Orfeusz és Eurüdiké című operája 1774-es párizsi változatának híres áriájából, illetve annak parodisztikus átiratából származik. A két változat csak egy-egy szó kicserélésének erejéig különbözik: „J’ai perdu mon Eurydice, / Rien n’ egale mon malheur”, illetve: „J’ai trouvé mon Eurydice, / Rien n’ egale mon bonheur!”. Azaz: „Elvesztettem Eurüdikémet, / Semmi nem ér fel boldogtalanságommal!” Illetve: „Megtaláltam Eurüdikémet, semmi nem ér fel boldogságommal!”
![Monteverdi, Fischer és a másik Orfeo](data/2019-10-11/orfeo_fi_1.jpg)
2019. 10. 11.
Fischer Iván változata A Müpában
Claudio Monteverdi Orfeójának a Művészetek Palotájában megrendezett előadása, amely a vicenzai Teatro Olimpico számára készült ez év októberére, azzal a meglehetősen hatásvadász fogással vonzotta a közönséget, miszerint ez lesz az az Orfeo, amelyet négyszáz éve senki sem hallott, és hogy a hiányzó részt – melyről még szólni fogok – maga Fischer Iván komponálta.