bezár
 

Felhasználói adatlap

-- szekeres nikoletta --

felhasználói adatlapja

szekeres nikoletta portfólióját ide kattintva éred el.

szekeres nikoletta által feltöltött cikkek:

Párhuzamosok és más mesék Nádastól
Nádas Péter íróként 1983-ban járt először Szegeden, majd öt évvel később az Emlékiratok könyve kapcsán - mindkét alkalommal Szörényi László beszélgetett vele. Az utóbbi alkalommal egy a közönség soraiban ülő egyetemi hallgató élt az ilyen beszélgetéseket záró lehetőséggel („Van valakinek kérdése?"). Ez a diákot Szilasi Lászlónak hívták, mára ő az egyik legismertebb magyar irodalomtörténész. Ezúttal ő maga faggathatta az írót. Bár állítása szerint majdnem ötven kérdéssel készült, és ezek közül egyet sem tett fel - mégis háromórás volt a közönségpróbáló beszélgetés.
Boldog költőket szeretnék hallani…
Ki a költő, és hogyan lesz azzá? Mitől lesz egy vers az, ami, és mikortól válik prózává? Többek között ezeket a kérdéseket járták körül az Őszi Fesztivál részeként szervezett felolvasóest szereplői a hozott szövegek felolvasása utáni beszélgetésben.
Egy obszcén irodalmár Szegeden
Németh Zoltán író, költő, irodalomtörténész. A test és átépítései, a nemi szerepek és a hatalom kérdéskörének vizsgálata irodalmi művekben; az olvasás erotikája és perverziói, a közép-európai regény, a legújabb magyar irodalom és a referencialitás problémája érdekli.
Egy sztárfilosz hálójában
Egy veszélyes szakma veszélyes képviselője: Balogh Tamás, filológus. Elkallódott, elfelejtődött szövegeket, irodalomtörténeti összefüggéseket kutat fel, és hoz nyilvánosságra. Munkássága megváltoztathatja az utókor véleményét egy szerzőről vagy egy korszakról is akár. A félelem és a reszketés ezúttal elmaradt a bölcsészkari konferenciateremben.
Terítéken a test
Hogyan beszélünk ma a testről? Milyen szavak és kifejezések állnak rendelkezésünkre akkor, ha nem félre- és mellébeszélni akarunk róla, de sem obszcének, sem perverzek nem akarunk lenni? Hogyan szólaltatható meg a testünk nyelve? Milyen testreprezentációk és -elméletek hódítanak manapság?
Az érlelődő költő
Weiner Sennyey Tibor semmit nem bízott a véletlenre második kötetének megjelenésének estéjén. A kötetek a nyomdából érkeztek a helyszínre, így szinte még melegek voltak, mikor a jelenlevők népes csapata a kezébe vette őket.
Prae-s (alatt a) Mata Hari
Az Udvariatlan szerelem bemutatója után a Mata Hariban gyűlt össze a nézősereg, hogy a Szegedi Egyetem szervezésében a Prae önálló felolvasóestjét hallgassa meg.
„Isten hozta Önöket ezen a hajón!”
Ilyés Lénárd önálló estjén Alessandro Baricco Novocento című monológját adta elő. Az e-mailben küldött meghívót látva izgalom töltött el: mostanában a darabok, estek, filmek egyszerűen rám találnak, és ez a program nagyon ígéretesnek tűnt. De arra még álmomban sem tudtam (volna) felkészülni, ami valóban történt velem…
Szegeden is hódít az Udvariatlan szerelem
Könyvbemutatóhoz mérten sok érdeklődőt vonzott az Udvariatlan szerelem antológia első vidéki bemutatója a szegedi bölcsészkar egyik kis termébe, még ha a nézők többsége az egyetemen tanító szakmabeli tanárok közül került is ki.
Kinek van kapcsolata két évvel ezelőtti énjével?
Felelősek vagyunk-e (évekkel ezelőtt) elhangzott szavainkért, ha azok nem életek felett döntöttek, csupán az irodalomról, a költészetről, valamint egy költő aktuális írói hitvallásáról és lelki állapotáról szóltak? Ezen a kérdésen voltak kénytelenek gondolkozni mindannyian, akik elmentek meghallgatni Borbély Szilárd és Odorics Ferenc beszélgetését.
A „betűvetés erdélyi vadászmezejéről”
A Fosszília által szervezett estek sorában Orcsik Roland az Erdélyi Terasz bemutatkozó estjét nyitotta meg a szegedi Millenniumi Kávéház Klubhelységében, ahol a közönség szép számban várta a felolvasással egybekötött beszélgetést.
Mit csinálunk?
Az a gond, hogy az „irodalmi médián” kívül nincsen irodalmi párbeszéd, az azon belül folyó párbeszédek pedig nem érdekesek. Ezt a média kudarcának tartja Petr Borkovec kortárs cseh költő országáról szólva. A 90-es években a költészet próbálta minél jobban elhatárolni magát a politikától, de mára már túl nagy lett ez a távolság. A költő nem érdeklődik már a közélet iránt, a közember pedig a költészet iránt.
Élő irodalomtörténet antológiákon keresztül
Idén harmadszorra került sor a Szépírók Társaságának Őszi Fesztiváljára, mely ezúttal az elmúlt évtizedekben megjelent antológiák történetével foglalkozott. A kétnapos irodalmi maratonon bemutatott kötetek jó része még a hetvenes-nyolcvanas években jelent meg, mivel a rendszer nem vállalkozott (vagy nem szándékozott) bizonyos szerzők önálló köteteinek kiadására, ily módon mégis biztosítva lett a megjelenés. A meghívott írók, szerkesztők és a moderátorok korrajzot festettek, emlékeket idéztek, egykori antológiabeli és egészen friss műveket olvastak fel.
,,Nem másképp látom a világot, hanem másképp írom le"
Sikeres lehet-e egy vállalkozás, melyet az író (és öccse) alapítottak, és az író könyveinek eladását célozza meg? Erről, és a holland Mikes Kelemen Kör díjával most kitüntetett Podmaniczky két, frissen kiadott könyvéről (Láthatatlan Szeged, Idegpályám emlékezete) beszélgetett a szerzővel Kolozsi Orsolya, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Tanszékének PhD-hallgatója.
Köztetek lettem bolond… így lettem nevetséges
A színművésznő azokra az ,,igazi tragikák"-ra emlékeztetett, akik elevenen élnek még az emlékezetemben - hogy honnan, magam sem tudom. Talán ,,így" kell kinéznie, öltözködnie. ,,Ilyen" a hanghordozása, a mimikája. És van benne valami furcsa, mintha megszállott lenne. Szeme más mélységet árul el, mélyebb tudást, egyúttal félelmetessé is lesz tőle. Úgy bánik a szájából előtörő szavakkal, mint tökéletesen uralt eszközökkel, amelyekkel hol simogat, hol üt. Akár egyik pillanatról a másikra, minden átmenet nélkül. Sosem tudhatod, mi következik a következő másodpercben. Ez az egzaltáltság kissé nyugtalanító is. Engem feszélyez.
A Májnő és a „rapper-partizán”
A Grand Caféban tartott felolvasóest után (lásd a rovatban a Boldog költőket szeretnék hallani című írást, a szerk.) lóhalálában vágtattam át a Mata Hariba, ahol Lena K (Krékits Kata) és Létra (Derdák Zoltán Tamás) felolvasóestjét hallgattam meg. A szokásos társaság fogadott, azok, akik Szegeden minden ilyen rendezvényen ott vannak. Mi már csak ilyen belterjesek vagyunk.
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben…
A Millenniumi Kávéház zsúfolásig megtelt, a másik teremből hozott székek annyira elfoglaltak minden kis területet, hogy sajátommal csak lassan araszolgatva jutottam el a színpad bal oldalára. Mellettem a két előadó viccelődött, láthatóan ők is rettentően izgatottak voltak, a közönség is zsibongott. Aztán elindultunk a teljesség felé…
A futball nyelve
A Magyar Íróválogatott (piros mezben) és a Szegedi Tudósválogatott (kékben) mérkőzése a szegedi Etelka sori, Felső Tisza-parti Stadionban zajlott. Utóbbi csapatról úgy látszott, mintha kispályához szoktak volna, és most kissé döbbenten állnak a “megváltozott méretek” előtt. Én ugyan nem értek a focihoz, de kissé “petyhüdt” meccset láthattunk, még Szilasi László buzdítása (“Ne nyugodjatok meg, ne nyugodjatok meg!”) sem volt túlzottan hatásos.
A forradalom gyermekei
Természetesen elkéstem. Az első tíz percet. Mert mindig csak akkor kezdenek pontosan, amikor én nem érek oda időben. (Ez nem a Grand Caféra jellemző, hanem úgy általában.) Szerencsére nem maradtam le semmiről. Akkor zuhantam be – az első sorba, hogy semmit ne mulasszak el (még egy arcrándulást sem) –, amikor Garaczi László arról mesélt, hogy voltaképpen csatatéren nőtt fel. Sári B. László jó moderátornak bizonyult, csak rövidet kérdezett. Mégsem az volt az érzésem, hogy egy moderált beszélgetést hallgatok, inkább az, hogy itt ül pár ember, és beszélgetnek.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés