bezár
 

art&design

2015. 06. 09.
Játék, emlékezés, felfedezés
Bárdosi Katinka, Kusnyár Eveline, Tisch Bálint, Csontó Lajos, Jagicza Patrícia: #PLAY
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A nemrég nyílt galéria első kiállítása, az #ON után most a festészet és az újmédia különféle installációi mutatkoznak be a TERRARIUM legújabb tárlatán. A #PLAY középpontjában maga az individuum áll: sorsa, végzete, identitása, gyermeki múltjának legmeghatározóbb élményei jelennek meg a műalkotásokban, melyek nem csak egymásra, de a befogadóra is reflektálnak, mintegy bevonva őt a lélek rejtett titkainak felfedezésébe. A kiállítás keretében a Center of Contemporary Art Budapest három állandó művészéhez – Bárdosi Katinkához, Kusnyár Eveline-hez és Tisch Bálinthoz – Csontó Lajos és Jagicza Patrícia csatlakozott.

Az ablakokkal szegélyezett kiállítótér hatalmas és tágas – valóban egy terrárium érzetét kelti –, így a műalkotások egymástól viszonylag távol, alkotóik szerint kis csoportokba rendezve találhatók a falakon. Nem csak témáikban, de sokszor már a megjelenítés módjában is kapcsolódnak a „play” hívószóhoz, mely ebben az esetben éppen annyira utal a játék interaktív folyamatára, mint – ahogy a kiállítás plakátja is jelzi – a multimédiás eszközök indítógombjára, s így a beindítás, az újrajátszás aktusára. Beindítja a fantáziánk, hisz a megjelenített emberalakok sosem jelennek meg előttünk teljesen: arcok, intenciók, célok és életutak maradnak rejtve, de még épp olyan távolságban, hogy elérhessenek minket és gondolkodásra ösztökéljenek. Újrajátszás, hisz a festmények és installációk olyan kollektív élményeket és látványokat dolgoznak fel, melyekkel mind találkoztunk már, így a műalkotásokban nem csak az alkotói eszme, de saját életutunk egy szelete is kirajzolódik.

prae.hu

Jagicza Patrícia: Kulisszák mögött

Jagicza Patrícia Play című festménye már önmagában is reprezentálja azt az alapfeltevést, melyre a kiállítás műtárgyai reflektálnak: az ember és a játék, valamint a régmúlt és az emlékezet szimbolikus mementóinak viszonyát, melyeken mindannyian osztozunk. Az inventív szójátékra alapozó LEGO-s kép őszinteségét fokozza festménypárja, a Kulisszák mögött, amely az alkotói folyamat háttérmunkálataiba, az alkotás játékának egyik stációjába enged bepillantást. Kusnyár Eveline akril képeinek (Megszeppent hölgyek, Füttyszó, Régen volt) álomszerűsége nem csak a pasztelles színvilágban, de a jelenetek megkapó egyszerűségét megtörő elemekben is visszaköszön: a divatmagazinok editorial fotóit felidéző festmények emberalakjainak arcát szarvas fej, repülés közben elcsípett madár és túlméretezett LEGO-kockák helyettesítik/takarják. Kusnyár képei játékra hívnak a realitás és a fantázia ingatag libikókáján, éppúgy, mint ahogy a másik meghívott művész is megpróbál bevonni az újrajátszás aktusába. Csontó Lajos Yes Daddy… videóinstallációja mellett két sajátos önportréja is szerepel a kiállításon. A különféle tárgyak – palacsinta és az Art at the Turn of the Millenium vaskos kötete – mögé rejtőző individuum különös játékai ezek, hiszen egyszerre titkolja és tárja fel a múlt és az emlékezés folyamatát.

Csontó Lajos: Önarckép

A kiállítás egyik legmegragadóbb és leginteraktívabb alkotása Bárdosi Katinka 365 – A Végzet Vörös Fonala című festményinstallációja, mely a végzet általi összekötöttség ősi, kínai mítoszát boncolgatja. Az apró táblácskákra kifeszített vásznak misztikus, arctalan emberalakjai egyszerre reflektálnak egymásra, a tünékeny jelenre és a befogadóra, akinek a lábai előtt ott hevernek a kompozíció már lepotyogott, egymásra talált darabjai. Bárdosi nagyméretű olajfestményein (Kivetülés 1-2) is ebből az akvarellsorozatból kiragadott sziluettekkel találkozhatunk, illetve – ha megfelelő szögből szemléljük az enyhén csillogó felületet – akár saját magunk tükörképével is. A néző ilyetén bevonása a műalkotásba önmagában is egyfajta játék, hisz miközben a számunkra ismeretlen identitás után kutakodunk, akarva-akaratlanul is a magunkkal kapcsolatos kérdésekre keressük a válaszokat. Ez az erős eszmeiség Tisch Bálint alkotását is jellemzi, ahol a különféle médiumok egymást erősítve keverednek: most a televízió interaktivitása vonja játékba a fehér falra rajzolt statikus grafikákat, szinte tapinthatóvá téve a társas kapcsolatokban rejlő immanens, mindenkit érintő feszültséget. A Kusnyárnál említett, valóság és illúzió mezsgyéjén álló ingatag libikóka képét remekül kiegészíti Tisch hintája – a perpetuum mobile, a soha véget nem érő játék allegóriája.

Kusnyár Eveline: A megszeppent hölgyek

A #PLAY olyan kérdéskört jár körül, amely nemcsak az egyén, hanem a társadalom szintjén is fontos, s egyaránt utal a kollektív múlt, a szubjektív emlékezet, a sors, az identitás problémaköreire, és ezek egymásra hatásának játékára.

Bárdosi Katinka, Kusnyár Eveline, Tisch Bálint, Csontó Lajos és Jagicza Patrícia #PLAY című kiállítása előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg a budapesti TERRARIUM-ban (Center of Contemporary Art Budapest, Karolina út 65.) 2015. június 25-ig.

nyomtat

Szerzők

-- Komornik Eszter --


További írások a rovatból

A magyar művészet külföldi népszerűsítéséről Bukta Imre és Samu Géza példáján keresztül
art&design

Hermann Zoltán: "Odaát" című kiállítása nyomán (Semmelweis Szalon, Budapest, 2025. 10. 15. – 11. 13.)
art&design

A „Jövő a Jelenben” MOME Photography MA diplomakiállításáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 3. nap
Az orosz barát az Örkény Színházban
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 2. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés