art&design / kiállítás
2007. 08. 08.
Idővel rájövünk, hogy nem a technikát formáljuk a saját arcunkra, hanem a saját arcunkra formált technika „ismeretlenje” alakít minket. A dia- és filmvetítők korának végével így Mi „vetítünk” tovább rendületlenül egy olyan nemzedéknek, kiknek tagjai már hírből sem hallottak analóg technikáról. Vetítés – a Műcsarnokban.
2007. 07. 11.
Nemrégiben két belvárosi kiállítóhelyen, a Dorottya Galériában és a Vintage-ban kapott helyet a Szabó Dezső fotográfus legfrissebb sorozatát bemutató tárlat. Mindkét kiállítótérben hatalmas, üveglap alá zárt színes printek simultak a falon, alig sejtetve, hogy egy hűvös kísértet-játék kirakósai, óriás falatjai, ahol a fotóművész–műalkotás–befogadó hármasából senki nem az, akinek elsőre látszik.
2007. 07. 02.
Amíg itthon nyáron némileg lelassul a műkereskedelmi élet, kevés az aukció, nyári szünetet hirdetnek a galériák, addig a Christie’s és a Sotheby’s ugyanakkora intenzitással működik, mint az év bármely napján. Ezen a héten zajlanak, többek között a rekordokat produkáló impresszionista, modern és háború utáni kortárs képek, szobrok árverései a két vetélytársnál.
2007. 06. 05.
Sok minden történik az alkotói feltárulkozás és a befogadói érzékenység mezsgyéjén. Ha werkfilmeket nézegetünk, mert kíváncsiak vagyunk arra, miképp készül egy alkotás, vagy szívesen kukkolunk egy-egy alkotói műhelyben, akkor rádöbbenünk: a mű létrejötte során alkalmazott eszközök is érdekesek.
2007. 05. 29.
A Kölnben élő művész-művészettörténész 1971-es koncept fotósorozata e tárlat. Utólag, mintegy visszavetítve az ezredforduló körül született, és nemrég kiadott tanulmányai ismeretében ezen szövegek illusztrációjaképpen is pompásan megfelel. Tudom, hogy ez a fajta megközelítés nagyon veszélyes, de most élek vele; sőt, a kiállítás, valamint a tanulmánykötete (Művészet az ezredfordulón – Palatinus, 2006) is jelen időben annyira összecseng, hogy nem tartom értelmét nem tudomásul venni, milyen következetes a szerzőjük.
2007. 01. 09.
Két jelenség, egy alakulóban lévő film-esztétikai kérdéskör, és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotószakán, 2006-ban végzett Birkás Lenke Film Stillek című fotósorozatának sokat ígérő összecsengése íratja velem a következő esszét.
2007. 01. 09.
Verebics Ágnes a frissen végzett képzőművész-generáció egyik legismertebb tagja. Ismertsége/elismertsége elsősorban annak a mélységnek és emóciónak köszönhető, amellyel témáit megközelíti. A ma divatos dekoratív, olykor felszínesnek tűnő festészet helyett tradicionálisabb utat választ, amennyiben antropomorf formáival tipizál; ezzel az általánosítással dolgoz fel individuális problémákat. Bár sokféle téma foglalkoztatja, a közös bennük mégis az identitáskereső „ember”, akit óriási nagyításban, torzításban, meghökkentő kivágásban és szokatlan nézőpontból mutat be.
2007. 01. 09.
Azt olvasom, a rock zene ki fog halni, és viszi magával mindazt a kulturális üledéket, ami a nyomában keletkezett. Anno megjósoltatott, hogy a hippizmus is eltűnik a földkerekségről, s utána nem marad semmi, hacsak a réti vadvirág látványa nem juttatja eszünkbe egy napsütéses nyári sétán.
2007. 01. 08.
Hamarosan zár a restolounge Eklektikában az a kiállítás, mely végre a vendéglátóhelyhez elsősorban illik: a bolgár metatranszvesztita táncos-énekes egyszemélyes delejszínházát Kasek múlt év őszén fényképezte a MUban. E médiumtól közönségesen nem várjuk el azt, hogy ne csak azt jelenítse meg, ami fizikailag ott volt, a fotográfus művészet viszont itt kezdődhet.
2006. 12. 17.
Van-e, aki ne gondolt volna az örök életre? Minden kézenfekvő eszközt megragadunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után. Ezeket a nyomokat, vagy jeleket néha mi magunk tesszük közszemlére, néha pedig mások próbálják őket megfejteni, mint a rejtvényeket.
