Minden tovaszáll a techno és az elektro lélekölő ütlegei alatt, ami a múltra emlékeztet, minden megy a francba: öltözködés és hajviselet, zene- és konyhakultúra, szexuális szabadság, egy egész nyelvi rendszer, egyszóval egy magatartásforma. A magatartásformával pedig az ember, pontosabban egy embertípus.

Nem hiszem, hogy egy történetileg kivált emberfajta csak úgy ködbe vész, hogy még írmagja sem marad. Nem hiszem, hogy a rock, a hippizmus vagy akár a punk archetípus oly egykönnyen elvész a süllyesztőben. A reneszánsz is rég lepergett, s mégis van reneszánsz emberfajta, számomra legalább is határozottan felismerhetően, mégpedig a kortársak között, itt, a mindennapokban, közel hozzám. Lehet, hogy meredek a párhuzam, de nem értelmetlen.

Az archetípus túléli a válságot, pontosabban a trend válságát, pestis- vagy rákbetegségét. Elmennek mellőle sokan, ám ő fennmarad, s viszi tovább a nyelvi kódokat és a genetikai mintákat. Ez a feladata. Mindig kicsit másként, folyamatosan alkalmazkodva, de alapjában hűen képviselve a „mátrixot”.

Ismerek egy ilyen embert Veszprém mellett, valami tanyán él, mint akit száműztek a civilizációból deviáns magatartása miatt. Holott nagyon is a civilizáció egyik jelenkori hajtása formálta egyéniségét. Európa és Amerika nagyvárosainak szubkultúrája, a másmilyennek lenni hatalmas akarása tette olyanná, amilyenként ismerjük, senki mással össze nem téveszthetően.

Szilágyi Zoë Pittől – egyéb álnevei is vannak – a kilencvenes évek közepén kaptam az első „levelet”. Egy valójábani kollázst, amelyben a punk kultúra képi hangszerelésében kézileg legyártható alternatív beszédmódok óriási kazalban tolultak egymásra. Képes újságokból kimetszett színes sallangok, fotómozaikok, ecsettel papírra vetett kézírás, eredeti rajzfoszlányok zúzódtak bele egyetlen műalkotás-üzenetbe. Beleszámítva a levélborítékot is, mert az is rendesen ki volt dekorálva, hogy a postásnak is jusson némi vizuális élvezet.

Pit egy Kanadából szalasztott alternatív – vagy ha jobban tetszik: ellenművészeti – mozgalom iránt érdeklődött nálam, amelynek ezen a tájon egyik első frontembere voltam. A neoizmusként elkeresztelt nemzetközi mozgalmat egy Budapestről kivándorolt zenész-énekes – később performer és videoművész – tette a pályára a hetvenes évek végén. A neoizmus egyik fő kommunikációs eszköze eleinte a küldeményművészet volt, amelynek igénybe vételével világszerte neoista sejtek toborzódtak, különösen Európában.

Pit a budapesti VOLT magazin egyik cikke nyomán szerzett tudomást a neoizmusról, és azonnal rokonságot érzett azokkal az emberekkel, akik egy a hivatalos művészet intézményrendszerén kívüli párhuzamos szisztéma kimunkálásán fáradoztak, egyik lábukkal a társadalmi kontextusban, egyikkel pedig az undergroundban. Lázadtak, de lázadáson nem azt értették, hogy ki kell vonulni a társadalomból, mint anno a hippik. Inkább azt, hogy belülről kell átalakítani, feszegetni értékrendszerét, a másság igéjét nyomatékosítva.

Amióta „postailag”, majd személyesen is megismertem, Pitnek több kiállítása volt a magyar fővárosban, kocsmaitól kezdve rangos galériás. Időközben gyilkossági kísérletben való részvétel vádjával több hónapig börtönben ült, és ez mély nyomot hagyott amúgy is érzékeny szociális lelkületén. Szabadságvesztésének, megpróbáltatásainak keserű élményéről, a sitt kegyetlen világáról gyönyörű képregény-festmény sorozatot készített. Fővárosi kiállítását Ganxta Zolee szabad szájú rapper nyitotta meg az elmúlt év nyarán.

Pitnek nemcsak az alkotásai – rajzai, festményei, képregényei és levelei – oly kiválóak, hanem testbeszédet demonstráló emberi jelenvalóságként is messze kirí az átlagból, arcára applikálva a punk kultúra tárgyi és nyelvi szimbólumainak széles választékát: mindenféle tetoválást, piercinget, fémkelléket. Élő műalkotás, mozgó esztétikai modell, aki a lét minden percében tüntet a szokványosság, a tucatjelleg ellen, vállalva a kirekesztettség, a száműzetés minden következményét. Olyan, mint a levelei – mint egy utcán heverő levél, amely kicsúszott a postaládából.

Sorsa bizonytalan, mint mindenkié, aki konokul vállalni tudja másságát, önmagát.