PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Az idén főként hiányosságokat pótoltam, szóval jövőre is ezt fogom tenni, értelemszerűen az idei könyvekkel. A 2666 és az Egy dadogás története befejezése és a Világló részletek, a 77 magyar pacal, Az utolsó utáni háború  elolvasása például jövőre marad. Viszont a zsebkönyvben megjelent Iskola a határon még a korábbi olvasatoknál is jobban megragadott. Az elmúlt években azok a könyvek kerültek közel hozzám, amelyek szakmai szemmel és művelt olvasóként is lenyűgöznek, a zsigerekre éppúgy hatnak, mint ahogy felébresztik az újabb és újabb olvasás és értelmezés vágyát. Érdekes kérdésnek tartom, mit kezdjünk az olyan szerzőkkel, mint Stephen King. Évtizedekkel korábban olvastam tőle 2-3 könyvet, de soha nem néztem ezekre a regényekre irodalmár szemmel. A 11.22.63 című idén olvasott műve azonban más olvasói attitűdre késztetett.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

A Szívlapát című kortárs versantológiából készült előadás a Debreceni Csokonai Színházban. Még nem volt abban a szerencsében részem, hogy egy általam összeállított antológia alapján kezdjen el gondolkodni valaki a saját művészeti ágán belül. De ez az év bővelkedett különleges és emlékezetes eseményekben a Magvető Café megnyitásától a Teslában szervezett Esterházy-konferencián át a számomra első bécsi könyvvásárig, ahol láthattam idegenben játszani Molnár T. Esztert, akinek nemcsak az ifjúsági könyveit, hanem a felnőtteknek szóló regényét is volt szerencsém szerkeszteni.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén? 

Az idén rengeteget olvastam az irodalmi folyóiratok online versrovatát, és nemcsak a frissen megjelenőket, hanem évekre visszamenően. Közben persze el-elkalandoztam más rovatokhoz is. Szeretek jó interjúkat olvasni, és könyves listákat böngészni. Alföld, Élet és Irodalom, Hévíz, Jelenkor, Könyvesblog, KULTer. hu, Litera, Műút, Prae, Prae.hu, Versumonline. A könyves bloggerek közül Inside my headet követem. Sokat lógok a Moly.hu-n és a Goodreads.com-on is.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

A Facebookon évek óta vezetek olvasócsoportot. Idén kettőbe is belevágtam, de a 2666 közös olvasása – energiáim csökkenésével – pár hónap után elhalt. Általában megadott szempontok alapján választunk könyveket, így volt ez a Betűfalók idei csoportjában is. Inspiráló látni a többiek listájának bővülését, de meglehetős kitartást és kreativitást kíván egy ilyen csoportot vezetni. 2018-ban új stratégiával olvasunk. Azokkal, akik már benne voltak korábbi csoportokban, összehoztunk egy hatvan címes listát, és most arról szavazunk, melyik legyen az az egy könyv, amit év elején mindnyájan elolvasnánk. Ezek után pedig mindenki ennek a közös könyvnek a hatására választaná a 11 következő könyvet valamilyen általa megfogalmazott szempont alapján. Még bőven nincs vége, de legnagyobb meglepetésemre és örömömre a már említett Ottlik-regény áll az első helyen holtversenyben Kazuo Ishiguro Az eltemetett óriás című regényével. Itt lehet csatlakozni: https://www.facebook.com/groups/118663492107340/

A valós terek közül a Kelet Kávézóba, a Magvető Caféba, a Nyitott Műhelybe, a Petőfi Irodalmi Múzeumba és a Hadik-Szatyorba járok leggyakrabban irodalmat „fogyasztani”.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

Számomra inkább most műnem, mint műfaj: a líra. Idén olvastam valószínűleg a legtöbb verset életemben.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Tamura Rjúicsi utolsó verseskönyvét, A megtért utazót (Kaettekita tabibito).

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

J. K. Rowlingot.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél? 

Esterházy Péter műveivel bőven lenne mit újrakezdeni.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Nem olvastam Az essexi kígyó című könyvet, de minden alkalommal magához vonzza a tekintetemet a borítója, és Nádas Péter Világló részletek című regényének külleme is nagyon a kedvemre való.

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

Elfogultságot is bejelenthetnék, de azt hiszem, nem csak nekem adtak hatalmas élményt a Szívlapát című kortárs versantológia Dániel András által készített grafikái. Olvasóként amúgy csak óvatosan veszek a kezembe illusztrált verseskötetet, és ennél hozzám közelebb állót még soha nem is láttam. A könyvben szereplő egyik költő azt mondta, nincsen tetoválása, de ha lenne, akkor a verséhez tartozó egyik grafikát varratná magára. Azt hiszem, ha rászánnám magam, én is így tennék.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Louise O’Neill és Totth Benedek szerintem nagyon érdekes dolgokat tudnának mondani egymásnak és nekünk is a Young Adult és a „felnőtteknek szóló” irodalom határvidékeiről és a disztópiákról.

Fotó: Horváth Péter Gyula