bezár
 

irodalom

2018. 01. 14.
Így irtok én
Csepella Olivér: Nyugat + Zombik. Corvina Kiadó, 2017
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A Nyugat + Zombik esetében már az rendkívüli, hogy egyáltalán elkészült. A „már megjelenése előtt kultikus” képregény ugyanis vicces ötletnek indult, majd a váratlan érdeklődést és a páratlan sikerű adománygyűjtést követően – a közösségi finanszírozási kampány során az eredetileg tervezett összeg két és félszerese, hétmillió forint gyűlt össze – Csepella Olivér egyre csak csúszott a munkálatokkal, így sokan azt hitték, hogy a Nyugat + Zombik városi legenda marad. Végül két évvel a kitűzött időpont után, idén decemberben vehették kézbe a türelmes rajongók Csepella művét – a valóban minőségi és egyedi darabra pedig megérte várni.

Szokatlan és szűk keresztmetszetű közönséget szólít meg a Nyugat + Zombik: a Nyugat művészete és a zombizsáner eleve a műfaji paletta két szélsőértéke, ráadásul itt e kettő a szubkulturális (és itthon nem is túl mélyen beágyazott) képregényformában találkozik. Ugyanakkor érdemes nyitottan közelíteni a műhöz, hiszen ha már a három komponens egyike felkelti az érdeklődésünket, akkor a másik kettőt is közelebb hozza a Nyugat + Zombik – Csepella ugyanis értő módon, de a be nem avatottak számára is követhetően bánik műve mindhárom jellegzetes összetevőjével. Aki pedig eleve szentségtörésnek értékeli a nyugatosok és a zombik találkozását, ne felejtse: ha akadt olyan irodalmi kör, amelynek lételeme volt humor és a játékosság, az éppen a Nyugat; erre a képregény is sokszor rámutat.

A Nyugat + Zombikhoz hasonló „high concept” művek sikere azon múlik, hogy a fergeteges alapötletet hogyan tudják kibontani, azaz sikerül-e épkézláb történetet kerekíteni az egy mondatban összegezhető magból. Jelen esetben a New York Kávéház vendégei vérszomjas zombikká alakulnak, és a maroknyi irodalmáron múlik, hogy sikerül-e legyőzniük a teljes hatalomátvételre készülő sereget. Csepella képregényét illetően a legnagyobb kérdés az volt, hogy képes-e a Nyugat közismert figuráit kimozdítani a magasművészet köreiből, és szuperhősökké alakítva (bizonyos szempontból azok is voltak), de a jellegzetességeiket megtartva ebben a szokatlan közegben mozgatni őket – néhány régóta ismert képregénykocka helyett egy egész köteten keresztül. Nos, a rizikós kísérlet tökéletesen sikerült: a Nyugat + Zombik leginkább működőképes vonulata éppen ez.

Nyugat+Zombik

A képregény számtalan utalást rejt Kosztolányi, Karinthy, Babits, Ady, Móricz, Csáth Géza és társaik életére vonatkozóan, miközben idézetek és parafrázisok tengere tanúskodik a művészetük mély ismeretéről (például a kritika címéül választott Így irtok én). Eközben viszont mindannyian hús-vér, szerethető karakterek, akik az irodalomkönyvek lapjairól lelépve megelevenednek, és egy alternatív, de mégis ismerős valóságban eszeveszett kalandokat élnek át. A szerző éleslátóan használja mindannyiuk köztudatban élő perszónáját: itt Kosztolányi disszociatív személyiségzavarral küzd, akinek vakmerő és lezser alteregója Esti Kornél; megismerjük Móricz „autentikus” történeteinek forrását és írói módszerét; Babits a „főnök”, Tóth Árpád beceneve pedig egyszerűen Kölyök. A Nyugat + Zombik egyszerre szárnyaló fantáziájú és irodalomtörténetileg hűséges mű – Csepella képes elhitetni, hogy mindez akár meg is történhetett volna. Bár a saját bevallása szerint a szerző szándéka nem ez volt, a Nyugat + Zombik „kis színesként” akár a gimnáziumi tananyag része is lehet, hiszen pontosan jellemzi, ugyanakkor közelebb hozza a távolról csodált nagyságokat az olvasóhoz.

Habár a klasszikus irodalmi hagyományok és a zombiműfaj összeházasítása forradalmi ötletnek tűnik, nem Csepella Olivér az első, aki erre kísérletet tett. Seth Grahame-Smith 2009-es Büszkeség és balítélet meg a zombik című kötete Jane Austen szelíd világát vonta az élőhalottak ostroma alá – a könyvből filmadaptáció is készült, ugyanakkor a közvélekedés szerint Grahame-Smith művének alapötlete jobb, mint a kivitelezése. Csepella sikeresebben integrálja a zombikat a történetébe, bár tény, hogy a megalkotott világ szabályrendszere és törvényszerűségei homályban maradnak – az világos, hogy a Nyugat + Zombik a vudu hit zombielképzelését használja, a zombikkal kapcsolatos „technikai” részletek viszont kidolgozatlanok. Kérdés persze, hogy mennyiben várjuk el egy tisztán szórakoztató szándékú, humoros műtől az efféle megalapozottságot.

Az mindenesetre a Nyugat + Zombik javára válik, hogy épít a zombizsáner hagyományaira: az élőhalottak jelenléte a popkultúrában George A. Romero 1968-as Az élőhalottak éjszakája című horrorfilmjével kezdődött, az azóta eltelt ötven évben pedig számtalan ismerős panelt termelt ki a műfaj. Így az olyan belsős poénként értékelhető mondatok és fordulatok, mint a „kettéválunk”, vagy „önök hívtak orvost?” remekül működnek. A műfaji klisék mellett Csepella számtalan egyéb tömegkulturális referenciát is játékba hoz: jellemző, hogy kapunk utalást A Gyűrűk Urára, a Harry Potterre, a Star Warsra és a Szellemirtókra is, azaz csupa olyan alapműre, amely az Y generáció számára (amelybe a szerző is tartozik) tudatformáló jelentőségű volt. Emellett a Nyugat + Zombik világossá teszi a saját pozícióját is a kultúrtörténetben: a szövegen belül is több posztmodern kiszólást találunk, a fejezeteket elválasztó oldalak pedig egész kis kincsestárat rejtenek: itt Csepella zenéket ajánl az olvasó figyelmébe, illetve a megértést segítő, színes információmorzsákat oszt meg – azaz a Nyugat + Zombik tulajdonképpen interaktív mű, amely az olvasó aktív közreműködésére is alapoz, miközben a teljeskörű szórakoztatását tűzi ki célul.

Meglepő módon éppen a történet választott közlési formája, azaz a képregény a legkevésbé működőképes összetevője a Nyugat + Zombiknak. A kevés beszéd és a vázlatos rajzok miatt néha követhetetlenek az akciójelenetek (amelyek pedig jelentős hányadát teszik ki a kötetnek). Elismerem, nem vagyok tapasztalt képregényfogyasztó, és bizonyára ez is nehezebbé tette a befogadást, ugyanakkor első olvasásra több kulcsfontosságú momentum felett átsiklottam – Karinthy megsebesülését például másodszorra is alig vettem észre. A grafikus végzettségű Csepella nyilván a kifinomultabb vizuális látásmódú olvasókra szabta a képregényét, a kevésbé rutinosak számára viszont több ponton igencsak kuszának tűnhet és nehezen állhat össze a Nyugat + Zombik. Ugyanakkor akár pozitívumként is értékelhető, hogy emiatt a kötet többször is olvasható: újabb és újabb rejtett utalások, finomságok felfedezésére hívogat.

A Nyugat + Zombik mindenekelőtt szórakoztató mű, de például Kosztolányi és Karinthy barátsága néhány szívszorító pillanatot is tartogat, a folyamatosan jelenlévő humor mellett pedig egy komolyabb, aktuális rétege is van. Ez maga a történet alapkonfliktusa, azaz a zombitámadás oka. Csepella a keleti-nyugati, régi és új hagyományok követésének kérdését szövi bele az ősmagyar táltos és a modernista írók küzdelmébe – ugyanakkor a üzenet éppen a történet kulcsfigurája, a határhelyzetben lévő Ady Endre miatt kerüli el a didakszis csapdáját. A Nyugat + Zombik végeredményben a kulturális sokszínűséget élteti, a tradíció és a megújulás integrációját szorgalmazza, ez pedig üdítő végkicsengést ad a kétszáz oldalnyi eszelős zombigyilkolásnak.

nyomtat

Szerzők

-- Gyöngyösi Lilla --

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán, valamint a Bálint György Újságíró Akadémián végzett. Specializációja a szerzői film, a magyar film, a western és az intermedialitás. Újságíróként, kritikusként, szerkesztőként dolgozik több kulturális médiumnál, emellett reklámszövegírással foglalkozik.


További írások a rovatból

irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
Weber Kristóf Keringő című regényének bemutatója
irodalom

Vaktérkép
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
art&design

Múzeum készül Mexikóvárosban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés