bezár
 

film

2018. 01. 29.
A magyar postás nemcsak kétszer csenget
Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A martfűi rém után most újabb magyar film, Szász János A hentes, a kurva és a félszeműje mesél a múlt egy elvetemült sorozatgyilkosáról, ám sajnos a kettő közül csak előbbi, Sopsits Árpád műve nevezhető igazán jó filmnek.

A magyar film szerencsére él és virul. A kortárs magyar film érdekes jelensége, hogy a szerzői filmek és a műfaji filmek mellett szerzői-műfaji kísérletek is születnek, melyek egy műfaj toposzait használják fel társadalmi-filozófiai témájuk kibontására (Hajdu Szabolcs: Délibáb, Mundruczó Kornél: Jupiter holdja). A pályáját a rendszerváltás környékén kezdő rendezőveterán, Szász János (Woyzeck, Ópium, A nagy füzet) is kapcsolatba lép a műfajokkal az igaz történeten alapuló A hentes, a kurva és a félszemű című legújabb filmjében. Szász a hírhedt Kodelka-gyilkosságot dolgozta át James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című klasszikusát idéző erotikus film noirrá, mely nyilvánvaló erényei ellenére sajnos nem ér fel sem a jól sikerült közönségfilmekhez, sem a fesztiváldíjasokhoz.

Jóllehet, James M. Cain regényét emlegettük, azonban A hentes, a kurva és a félszemű sokkal közelebb áll Szász János mesterének filmjéhez, Fehér György A postás mindig kétszer csenget-parafáziáshoz, a Szenvedélyéhez már csak a történelmi korszak, a Horthy-éra miatt is. Azonban Fehér művével ellentétben Szász János szerelmi drámája a valóságból merít. Főhőse, Léderer Gusztáv ugyanis élő személy volt, aki az első világháború alatt a hátországban teljesített katonai szolgálatot, majd az Őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején félkatonai szervezetekben tevékenykedett, többek között a legrettegettebb Prónay-különítmény tagja volt. A források szerint Léderer csupán az ideológiai szólamok mögé bújva, a fehérterrort kihasználva gyilkolt, valójában anyagi haszonszerzésből és kedvtelésből ölt a Horthy-féle konszolidációt követően is, sokszor feleségével, Schwarz Máriával együtt tevékenykedve.

Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű. Fotó: Balázs István

Mária („Mici”) női vonzerejét felhasználva próbálták kétszer is meggyilkolni az asszonyhoz állítólag betegesen vonzódó gazdag hentes-vállalkozót, Kodelka Ferencet. Kodelka vonzalmát jól tükrözi, hogy az első, sikertelen gyilkossági kísérletet követően a férfi elhitte (vagy legalábbis el akarta hinni) a házaspár bárgyú meséjét arról, hogy Kodelka nagyon berúgott Lédereréknél, és megvágta magát egy üveggel (pedig a férfit valójában elkábították, csuklóit felvágták, és még lábait is összekötözték, csak a vállalkozó időben magához tért). A második kísérlet viszont sikeres volt, mivel a páros biztosra akart menni: Kodelka Ferencet Léderer Gusztáv és Schwarz Mária lelőtték, feldarabolták, testrészeit pedig bőröndökbe rejtve a folyóba dobták. Ám ezt már nem úszhatták meg a gyilkosok, mivel vétettek egy hibát, ami miatt gyanúsak lettek, és gyorsan sikerült rájuk bizonyítani az ügyet. A korábban nemzeti hősként ünnepelt Léderer abban reménykedett, hogy múltja miatt Horthy Miklós kegyelmet ad neki, de még maga Prónay Pál is inkább elhatárolódott a férfitől, minthogy a társadalom elborzadt és felháborodott az esetet hallva-olvasva. Így Léderer Gusztávot 1926-ban felakasztották, Schwarz Mária pedig húsz év börtönt kapott. A páros állítólag még több gyilkosságot is elkövetett, de ezeket már nem sikerült rájuk bizonyítani.

Mint Sopsits Árpád A martfűi rémjének sztorijában, úgy A hentes, a kurva és a félszeműben is benne volt egy politika- és társadalomkritikus történet, azonban Szász Jánost nem annyira a Léderer-ügy politikai vetülete, hanem sokkal inkább a személyes és létfilozófiai vonatkozása érdekelte. Ami nem meglepő, hiszen Szász Jánost a kilencvenes évek fekete szériájának tagjaként (Tarr Béla, Janisch Attila és Fehér György művei tartoznak ide) mindig is az elvontabb, filozofikus, pszichológiai mélységű történetek érdekelték, nem véletlenül dolgozott fel az alkotó több Csáth Géza-művet (Witman-fiúk, Ópium) is pályája során. Szász Jánost a Woyzeckben és a hasonló hangvételű A hentes…-ben az foglalkoztatta, hogyan jut el egy ember szép lassan egy másik ember kegyetlen lemészárlásáig.

Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű. Fotó: Balázs István

És mint a rendező a film sajtóvetítése utáni beszélgetésen maga is megvallotta, a Kodelka-Léderer-ügy már régóta izgatta, ám eredetileg egy olyan forgatókönyv született belőle, mely inkább volt komédia, semmint nyomasztó film noir. A hentes, a kurva és a félszemű viszont cseppet sem vicces alkotás, híven mutatja be a húszas évek kaotikus, átmeneti válságkorszakát (1924-25-ben még az 1921-es királypuccs és a Bethlen István-féle pengő bevezetése előtt járunk). Szász Jánosnak ha valami, akkor a korrajz nagyon sikerült. Az eredetileg a fővárosban játszódó történetet a szerző vidékre helyzete (a filmet ugyanott forgatták, ahol Fehér György remek Szürkületét), sárba, esőbe, piszokba, egy lepukkant vágóhídra. A korona bár nem túl értékes pénz, mégis mindenki minden áron a lehető legtöbbet markolná fel belőle, az embernek ebben a világban kevés az értéke. De a pénznek is csak annyiban van, amennyiben munkaerőt, ennivalót vagy szexuális örömöket lehet szerezni érte.

Szász János tehát mesteréhez, Fehér Györgyhöz hasonlóan igen erős atmoszférát teremtett, és sokkal hitelesebben tudta megjeleníteni a Horthy-korszak posványát, mint Gárdos Éva a Budapest noirban. És A hentes, a kurva és a félszemű még karakteriben is igen erős alkotás. A film címének ígéretéhez híven valóban a három szereplőre koncentrál. A szerző nagy vonalakban hű maradt az eredeti történethez, azonban sokat változtatott azon, mely a hősök miatt a javára vált. Az eredeti sztori szerint Léderer igencsak vérszomjas és elvetemült gyilkos volt, Szász Jánosnál a Nagy Zsolt által alakított félszemű bár ugyanúgy egy nagyobb rendszer (a háború és a fehérterror) terméke, azonban sokkal emberibb, áldozatszerűbb figura, jóllehet, távolról sem jó ember. Máriával, feleségével kapcsolatban ugyan vannak találgatások, hogy már a Kodelka-ügy előtt is pénzért feküdt össze férfiakkal, azonban Szász Jánosnál a főhősnő klasszikus meggyötört megélhetési prostituált Gryllus Dorka meggyőző alakításában. Mici egyébként A hentes…-ben nem áll egyértelműen házastársi kapcsolatban Lédererrel, Szász hangsúlyozta a beszélgetésen, hogy nem szerette volna a szánkba rágni ezt, illetve megtörni a komor, nyomasztó atmoszférát egy konvencionális templomi szertartással. És végül Kodelka Ferenc a filmben nem egy jómódú vállalkozó, hanem egy elhízott, szexuálisan kiéhezett, perverz vidéki kiskirály benyomását kelti (Hegedűs D. Géza elképesztő átalakuláson esett át, és remek a szerepben).

A főszereplők pedig mind nagyon emberi figurák annak ellenére, hogy amúgy emberi szörnyekről lettek mintázva. Még a tesztoszteronba belefúló Kodelka is szánalomra méltó antihőssé válik a cselekmény során, mivel Szász János tudatosítja, hogy a frusztrált férfi saját démonai elől is menekülne, ha meg tudná fogalmazni, mik azok, illetve maga sem tudja megkülönböztetni az ösztönszerű, állatias vonzódást a valódi szerelemtől. És persze Mari sem kizárólag egy női áldozat, akinek vonzó testét adják-veszik a férfiak. Ő éppen a vágyaitól megrészegült hentes ellentettje, azaz nagyon is tisztában van azzal, hogy a férfiak oda vannak érte, és előrejutását, gyarapodását továbbra is a testi örömnyújtáson keresztül érheti el (mindhárom gyilkossági kísérlet az áldozat félig-meddig tudatos elcsábításával kezdődik). Maga Léderer kettejükhöz képest érdekes módon pozitívabb figura, és a rendkívül felkavaró, ellentmondásos végkifejletre nehéz eldönteni, hogy a klasszikus, bajba jutott nőt megmentő hősként vagy szadista gyilkosként tekintsünk-e rá. Röviden: gyarló, megnyomorított emberekről van szó, akik nemcsak a kornak, de az ember ösztöneinek, vágyainak, az emberi természet korlátainak is áldozatai.

Akkor mégis mi a baj A hentes, a kurva és a félszeművel? Egyfelől az, hogy jól kitalált karakterei ellenére azok motivációi meglehetősen kuszák. A legproblémásabb Léderer Gusztáv ebből a szempontból, aki elvileg a tartozását hajtaná be Kodelkától, pisztollyal fenyegeti azt, mégis neki dolgozik, és folyamatosan alkudozik vele a férfi (a feldühödött valódi Léderer, illetve egy körözött gyilkos valószínűleg nem így tett volna). Ezen felül a párbeszédek is sokszor döcögnek: a szereplők ugyanazt a pár sablont ismételgetik („Hol a pénzem?” „Úgyis meg foglak baszni!”), és egy-két alkalommal van csak funkciója, hogy például Kodelka dünnyög, alig érthető, és amúgy inkább zavaró. Emellett nincsenek túl emlékezetes jelenetei a filmnek, az utolsó gyilkosság és az azzal párhuzamosan vágott képsor remek, művészi és sokkoló, a többi viszont vagy nem túl érdekes, vagy tele van logikai problémákkal, irreális akciókkal.

Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű. Fotó: Balázs István

 

A legproblémásabb részek ebből a szempontból a Léderer és Mária által Kodelka ellen elkövetett gyilkossági kísérletek, melyek paródiába hajlanak, roppantmód valószerűtlenek. Persze, ha egy szatíráról lenne szó, akkor még könnyeben elfogadható lenne, hogy Kodelka két ilyet is túlél, ám az alkotók bevallása szerint sem komédiát szerettek volna faragni a megtörtént bűnesetből. Ráadásul a valóságban csupán egy kísérlet történt, és az sem így, ahogy a filmben látható, jóllehet, a korabeli újságok leírása alapján a valódi Kodelka reakciója is meghökkentő volt (azaz nem tett feljelentést, és újból naivan bedőlt a párosnak).

Így A hentes, a kurva és a félszemű egy elemzésre ösztönző, izgalmas szerzői film noir, illetve szerelmi dráma, ám sajnos nem igazán jó és élvezetes film. Világa, stílusa (remek a némafilmeket idéző felütés, és szépek a fekete-fehér képek), karakterei nagyon érdekesek, nagy potenciál volt ebben a sztoriban, de megsínyli a hibás alkotói döntéseket. A bűn pszichológiáját bemutató filmek közül így a Szürkület és a Szenvedély maradnak az etalonok.

Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű. Fotó: Balázs István

 

A cikkben szereplő képek a Big Bang Media Kft-től származnak. A fotókat Balázs István készítette.

 

A hentes, a kurva és a félszemű

Színes, magyar dráma, film noir, 105 perc, 2017.

Írta és rendezte: Szász János

Operatőr: Máthé Tibor

Zene: Jóhann Jóhannsson

Vágó: Kornis Anna

Producer: Bodzsár István

Szereplők: Nagy Zsolt (Léderer Gusztáv), Gryllus Dorka (Schwartz Mária), Hegedűs D. Géza (Kodelka Ferenc), Székely B. Miklós (Kodelka munkása), Andorai Péter (ezredes), Börcsök Enikő (Schmuckné)

Bemutató: 2018. január 25.

Forgalmazó: Big Bang Media Kft.

Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!
 

nyomtat

További írások a rovatból

John Krasinski: Hang nélkül
Alex Garland: Annihilation/Expedíció
Fatih Akin: Sötétben
Jeles András: A rossz árnyék

Más művészeti ágakról

Metallica, Papp László Budapest Sportaréna, 2018. 04. 05.
art&design

Isten képmására Isten képmására
Kibékülés - Időszaki kiállítás a Pannonhalmi Főapátság Monostori Kiállítóterében
art&design

A levegőről, különös tekintettel a vízre A levegőről, különös tekintettel a vízre
Freund Éva Glaswege című installációjáról
színház

Hiánypótló félház Hiánypótló félház
Mogucsij A vihar című előadása a MITEM-en


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés