bezár
 

színház

2018. 03. 08.
Tisztító erőtér
Az Együttérző Tara a Bethlen Téri Színházban
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A látványelemekben gazdag, keleti vallásfilozófiával áthatott előadások kedvelőinek kivételes élményben lehetett része a Bethlen Téri Színházban, amikor az Élőkép Színház társulata egy buddhista hagyományon alapuló, de sajátosan vizuális értelmezésű szertartás részévé tette a közönséget.

Tara teknője – szimbólum és látványelem – az ősanya bölcsője, a szenvedésektől megszabadító, védelmező, gyógyító és tisztító tér. Az Élőkép Színház néhány korábbi előadásához – a Lepkévé váláshoz és az Élő felszínhez – hasonlóan most is az elasztikus anyag használatával öltött formát a lét közege. A játéktér az Együttérző Buddha Anya erőtereként szolgált, ebben szemlélhettük a szakadatlanul keletkező, átalakuló, céljukat beteljesítő, majd eltűnő, dinamikus ember-alakzatokat.

Szkéné színház

A nézőteret is magába foglaló sötét térben, egy hófehér, kifeszített aljú textil-medencében zajlottak a szertartás jelenetei, a medence (teknő) két oldalán pedig két zenész foglalt helyet, akik keleti hangszerekkel, hangtálakkal kísérték végig az előadást. A teknő mögötti emelvényen ülő fehér ruhás lány bevezető kántálása néhány mondat után elmélyült, egyre hitelesebb, szebb és tisztább imává, hálaadássá alakult, az énekhangja és szöveghangsúlyozása értő, mély szépséggé, ő maga Tarává vált. Megérthettük, hogy Tara a mi víziónk, vizualizációnk, fohászunk.

Az énekes lány és a két zenész az előadással együtt lélegezve, értőn, hittel teli művészekként vezették végig a jeleneteket. A közönségnek az első pillanattól kezdve nagyon sok látvány-értelmezéssel kellett megbirkóznia. A világteknőből előbújó arctalan buroklények mintha amőbák, sejtlények lettek volna, a közönség minden figyelmét lekötötte átalakulásuk, mozgásuk, a semmiből előbukkanásuk és a semmibe visszakúszásuk a textilmedence résein át. A bonyolult mozgásformák, eltűnések és megjelenések koreográfiája és látványa, az ember-forma keresése az anyag-zsák lényekben, a meditatív hangzás, a mantrák, fohász-hálaadások lassan elkezdték egymást értelmezni. Megértettük, hogy az arc nélküli lények látomása nem más, mint a világban és bennünk is létező rossz, fájdalom, szenvedés, rémálom és lidérc, amelyet Tara, a végtelenül könyörületes, visszavezet az ürességbe.

A Tarának mondott hálaadó szavakból tudatosult bennünk, mennyi baj van a világban, bennünk, mi mindentől tisztulhatunk meg. A 21 Tara-megnyilvánulás tehát nem más, mint a világ bajainak 21 megközelítése, a megtisztulás 21 lehetősége. A szertartás legmélyén, a 17-18. megjelenítés körül már azt kívántuk, bárcsak oldódna a helyzet, bárcsak végleg eltűnnének a lyukakban a látomás-lények, a fogalmak, bárcsak lenne megtisztulás. Az utolsó két előbukkanás hófehér látványvilágával megelőlegezte a végső nyugalmat, aztán végleg eltűntek a lények, és ott maradt a Tarává, szinte Tara szoborrá vált lány, mély meditációban, a tiszta, fehér, lecsendesedett, kiüresedett vízió-világmedence felett. Végül a sötétben eltűnt, szertefoszlott Tara látomása is. Kigyúltak a fények, előjöttek a szereplők, a hús-vér emberek, és mi elhittük, hogy ők maguk is megtisztultak, a hatalmas, nehéz, bonyolult, áldozatos, különös mozgásformát fegyelmezetten, művészien kivitelező színészek ártatlanul, újjászületettként álltak előttünk talpig fekete, szorosan testre feszülő kezes-lábas ruházatukban.

Örültünk nekik, örültünk a rendezőnő felbukkanásának, meghajlásának is, a művészetüknek, a zenei élménynek, az estnek, Tarának, a megtisztulás lehetőségének és szépségének – ami lehetséges akár egy havas februári estén is, a munkanap végén, egy pesti színházteremben.

 

Tara teknője

Alkotó-előadók:

Bodócs Diána, Grégory Chevalier, Kalmár Ákos, Luca Izabella, Ködmön Petra, Somlai Anna

Hangtér: Sas András, Jager Dávid

Ima, mantra: Burns Katalin

Díszletkivitelezés: Joó László, Fazekas Gyula

Látvány, jelmez, tervezés, rendezés: Bérczi Zsófia

 

Bemutató: 2018. február 21.

Bethlen Téri Színház

 

Fotó: Bérczi Zsófia

nyomtat

További írások a rovatból

színház

Párkapcsolati túszdráma a villamoson Párkapcsolati túszdráma a villamoson
Interjú Molnár T. Eszterrel és Totth Benedekkel, a Holtvágány című dráma íróival
színház

Ősbemutató ősfák alatt Ősbemutató ősfák alatt
Bonnie és Clyde a Városmajori Szabadtéri Színpadon
színház

Szeretnék minél többféle karaktert eltáncolni Szeretnék minél többféle karaktert eltáncolni
Beszélgetés Bányai Mirjam Lénával, az évad legjobb táncosnőjével
színház

Rítus és gyűlölet magyar módra Rítus és gyűlölet magyar módra
Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János: Egy piaci nap

Más művészeti ágakról

Illusztris kezeink, beszélgetés a magyar gyerekkönyvekről
Interjú Jakab Julival, a Velencében versenyző Napszállta főszereplőjével
Interjú Nemes Jeles Lászlóval, az Oscar-díjas Saul fia és a Velencében bemutatott Napszállta rendezőjével
Luca Guadagnino: Suspiria – 75. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés