bezár
 

film

2018. 03. 10.
A halálkövetek
Jeles András: A rossz árnyék
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Jeles András 15 évvel ezelőtt készített utoljára nagyjátékfilmet, a csendet pedig most megtöri alternatív forgalmazásban terjesztett új művével, az ifjabb Hans Holbein híres képén keresztül érdekes témákkal foglalkozó A rossz árnyékkal.

A hetvenes évek második felében, illetve hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján három meghatározó fiatal rendező indult el a pályán nagyjátékfilmmel: Bódy Gábor  Amerikai anzixszát 1976-ban, Tarr Béla Családi tűzfészekjét és Jeles András A kis Valentinóját 1979-ben mutatták be a mozik. Mindhárman valami újat kezdtek el a magyar filmművészetben, ami miatt félelmetesek voltak a kádári kultúrpolitika számára. A rendszer igyekezett is Bódyt, Tarrt és Jelest perifériára szorítani vagy ártalmatlanítani. Tarr Béla sokáig nem nagyon kapott lehetőséget a filmezésre túl őszinte dokumentarista játékfilmjei után, Bódy Gábor feltehetőleg beleroppant az ügynökszerepbe, öngyilkosságot követett el 1985-ben, a Kutya éji dala lett utolsó kész nagyjátékfilmje. Jeles Andrásnak ugyan az Álombrigád 1983-as dobozban tartása (betiltása) nem törte derékba a karrierjét, hiszen elkészíthette a botrányoktól nem mentes Angyali üdvözletet is, azonban korabeli és későbbi interjúkban, nyilatkozataiban is felháborodását fejezte ki a rendező a filmjével szemben tanúsított méltánytalan bánásmód miatt. Ám Jeles legújabb filmje, A rossz árnyék is arról tanúskodik, hogy egy nagyon öntudatos és kitartó alkotóról van szó, aki hű maradt művészetéhez a rendszerváltás után is.

Jeles friss filmjéről már sokat elmond az a tény is, hogy egy új, alternatív forgalmazási stratégia "pilotjaként" is funkcionál. A rossz árnyékot az újonnan alakult Soldivision terjeszti, mely az olyan platformokból nőtt ki, mint a Rooftop Cinema vagy az Örökmozgó. Az egyik társalapító, az örökmozgós Teszler Tamás a film díszbemutatóján elmondta, hogy stratégiájuk különlegességét a film eseményjellege adja. Azaz egy-egy bemutató nemcsak A rossz árnyékról vagy a közeljövőben még bemutatásra kerülő művekről fog szólni, hanem egyéb, kapcsolódó rendezvényekkel fonódik majd össze. A Jeles-film premierjével egy napon, február 28-án például tartottak az alkotó életművével foglalkozó konferenciát a Filmesház Alapítványnál (melyen egyébként a prae.hu film rovatának szerzője, Horányi Péter is előadott), a film után pedig Gelencsér Gábor filmesztéta, az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója beszélgetett Jeles Andrással és alkotótársaival. Ebből is látszik, hogy a Soldivision csapata nemcsak vetíteni szeretne, és nem is csak eseménnyé szeretné tenni a filmet, de szeretnék, ha a mozi újra az lenne, ami kezdetben is volt: közösségformáló erő.

Jeles András: A rossz árnyék

Jeles András filmje, A rossz árnyék kezdésnek tökéletes, mert rendesen feladja a leckét a nézőnek, és a mű jelentésrétegeit vitákban sokkal könnyebb lesz felfejteni, mint egymagunkban, saját gondolatainkba temetkezve. Klasszikus értelemben véve A rossz árnyék nem film. Persze szigorúan klasszikus értelemben, mivel a hagyományos játékfilmes szabályok és elvárások ismeretében befogadhatatlan. Jeles András az egész cselekményt szó szerint idézőjelbe teszi, csak éppen nem macskakörmök közé illeszti, hanem egyenesen a kozmoszba katapultálja. Ugyanis a felvett képanyagot a világűr képe keretezi, a háttérben a csillagokkal, bolygókkal és a Tejúttal. Mindez pedig folyamatosan mozgásban van, jóllehet, a figyelem centrumában a sokszor rendkívül nehezen értelmezhető cselekmény talál helyet. Már emiatt is igaz A rossz árnyékra, amit a Soldivision hivatalos leírásában olvashatunk róla: az életmű összegzése. A film kezdettől olyan, mintha az Angyali üdvözlet, illetve Az ember tragédiája űr színéből néznénk A kis Valentinóra, a Senkiföldjére és a József és testvéreire egyaránt emlékeztető, az Álombrigád groteszk stílusában előadott történetet.

A rossz árnyék leginkább egy álomra emlékeztet, erre utal már első jelenete is, melyben a főszereplő fiatal fiú, Jan egy vörös köntösben bevonul egy lepusztult épületbe, melynek lépcsőjén csupa távol-keleti munkásember áll, akik mosolyogva fogadják. Ezután pedig a cselekmény a hagyományos elbeszélőlogika szerint nem, csak az álom vagy a gondolatok világába helyezve értelmezhető, hiszen látunk képeket a kurrens közel-keleti háborúból, Jan időközben egyfajta messiásfiguraként kezd el viselkedni, és kiderül, hogy van egy apja, Pieter, aki alapvetően restaurálással foglalkozik, és a cselekmény alatt megszállottan próbálja megfejteni ifjabbik Hans Holbein híres képét, A követeket. Eközben kibontakozik egy szerelmi szál is Jan és egy lány között, akivel a hajón találkozik, ahol Marie-val gyógyítanak, vagy legalábbis diagnosztizálnak beteg embereket. És a fikciós részek közé Jeles András beszúr dokumentumfilmszerű felvételeket.

Jeles András: A rossz árnyék

A rossz árnyék tehát rendkívül eklektikus alkotás, melyben rengeteg téma merül fel, és az egész film olyan, mintha valóban egy ember éjszakai, öntudatlanul fejébe toluló gondolatait látnánk megelevenedni. Jeles András Bódy Gáborhoz hasonlóan a dokumentumfilm és a játékfilm feszültségére építette fel művészetét, melyről akár Bódy, Jeles is írt öntudatos, önelemző esszéket. Abban mindkét szerző egyetért, hogy a fikció és a doku között csak formai különbségek vannak, azonban egyik sem mond több igazságot az életről a másiknál. Sőt a dokumentumfilmek sokszor kifejezetten fikciós elemekkel torzítják a valóságot az ideológia közvetítése végett. Mindketten használják a „kozmikus szem” kifejezést is, mely bizonyos fajta külső, kritikai pozíciót jelöl, mely egyfelől segít lebontani az ideológiai konstrukciókat, másfelől képes visszaadni a tárgyak, jelenségek és a világ rejtélyes többértelműségét. Ám míg Bódy Gábor a fikciót és a dokumentumfilmet ütköztette, addig Jeles inkább a dokumentumfilmet, illetve a dokumentarista stílust igyekezett lebontani, és a valóságban kereste meg a fikciós film számára felkínálkozó abszurditásokat (erre kiváló példa A kis Valentinó és az Álombringád). A dekonstrukció, illetve a már létező társadalmi és kulturális jelenségek szokatlan átértelmezése pedig jellemző volt Jeles Andrásra színházi munkáiban és a rendszerváltás utáni filmjeiben is (lásd a Senkiföldjében a holokauszt új megközelítését, vagy a József és testvéreiben a bibliai történet revideálását).

A rossz árnyékot is ezen művészi-elméleti koncepció felől érdemes megközelíteni. Ha a filmet egy álomként vagy gondolatfüzérként fogjuk fel, akkor megállapíthatjuk, hogy az ember fejében önkéntelenül egymásba fonódó gondolatok is az éberen felfogott világ dekonstrukciói. Az álomban az egyént érintő dolgok, élmények, érzések töredékei keringenek, melyek szokatlan módon kapcsolódnak össze. A rossz árnyék mint abszolút szerzői film így értelmezhető Jeles András gondolatáramlásaként is. A művészet és a valóságértelmezés problémája, a halál, a világban zajló tragédiák és az apa-fiú konfliktus a film fő témái, melyek valószínűleg Jelest is foglalkoztatják. Azonban ahelyett, hogy ezeket külön-külön konvencionális filmekben dogozná fel, egy másfél órás álomba szervezi gondolattöredékeit.

Persze ez csak az egyik értelmezési lehetősége a filmnek, A rossz árnyékot éppen a dekonstrukció módszerével, vagyis az álomszerű cselekmény részekre bontásával lehet interpretálni. Az egyik legfontosabb szál vagy motívum Jané, aki Pier Paolo Pasolini Teorémájának messiásfiguráján keresztül eszünkbe juttathatja Jézust, illetve a bibliai Jézus-történetet, és persze Jeles András 15 évvel ezelőtti József és testvérei című filmjét is. De nyilvánvalóan a Jézus-motívum a fontosabb, mivel Jan külső szemlélőként járja a halál küszöbén álló világot, melyben lassan eluralkodik a káosz. Erős motívum, hogy rajta és családján kívül az emberek nem tudnak kommunikálni. Ez is tipikus Jeles-szimbólum, elég csak A kis Valentinó gégemikrofonnal beszélő sofőrjére vagy a Madách-dráma szövegét iskolás szavalással előadó gyerekcsapatra gondolni. A rossz árnyékban is csupa összefüggéstelen zagyvaságot szórnak Janra az emberek, akik annak ellenére, hogy a fiúnak vannak gyógyító képességei, sokszor agresszívek is vele. Vagyis Jan meghallgatja az elesetteket, vállára veszi a világ bűneit.

Ezért az is kulcsfontosságú mozzanat, amikor a fiú egy tableten szembesül a szíriai háború borzalmaival, melyeket nem tud értelmezni, nem bír ép ésszel felfogni. Jeles András egymás mellé állítja a magyar „csendes apokalipszist” és a Közel-Keleten szétbombázott városok, vérző, síró gyermekek képét, a jajveszékelő apák és anyák hangját. Így A rossz árnyék már nem is csak szimpla álom, hanem lidércnyomás. Jeles rémálomként mutatja be a jelent, ahol mindenki kifordult magából. Olyan apokaliptikus világkép rajzolódik itt ki, mint a bibliai evangéliumokban. Kérdés, hogy egy különleges messianisztikus figura önfeláldozása hoz-e bármi változást is? A rendező Senkiföldje című 1993-as filmjében még a holokauszttal foglalkozott, és azt a tragédiát próbálta megemészteni a gyermeki szemszögön, illetve a Copperfield Dávid-történeten keresztül. A rossz árnyékban azonban Jan már valójában nem is lehet kívülálló, mivel a tömegkommunikációs eszközök és művész apja otthona sem menekíti meg a borzalmaktól. Ráadásul neki hatalmában állna, hogy segítsen az elesetteken, de mégsem tud, ami egyfelől frusztrálja őt, másfelől viszont Jan hajlamos a „kis valentinós” csellengésre, azaz passzív maradni. Ebben pedig benne van a nyugati világ kritikája, minthogy mi, nyugatiak a szíriai és más közel-keleti borzalmas konfliktusoktól elég nagy távolságra, az otthon kényelmében, a tévén és számítógép képernyőin keresztül közömbösen vagy tehetetlen szörnyülködéssel szembesülünk embertársaink szenvedésével, ám sem mi, sem a nyugati hatalmasságok nem tudnak (vagy akarnak) segíteni a háború befejezésében.

Jeles András: A rossz árnyék

Ennek a problémának a részét képezi Jan apja, Pieter tipikus „first world problem”-je, hogy megfejtse a Holbein-képet. Jeles András műve a Pieter-epizódokkal a kortárs művészek és értelmiségiek szerepvállalását is kritizálja. Pieter szeretője, Johanna, aki a képértelmezésben segít a férfinek, egy műszerrel megméri a férfi pulzusát, és az alapján halottnak nyilvánítja őt. Ez nyilvánvalóan szimbolikus diagnózis, hiszen Pieter fizikai értelemben életben van, azonban a világ számára halott. Jellemző, mikor becsenget hozzá két lány, akik eltévesztették a házszámot, a művész mégis cinikusan élcelődik velük, majd durván elküldi őket a kaputelefon kameráján keresztül. Pieter tipikusan az elefántcsonttoronyban élő művész-értelmiségi megtestesítője, aki A követek kapcsán még foglalkozik is a megváltás és halál problémájával, azonban ezt a tudását nem tudja vagy akarja felhasználni a világ jobbá tételére. A Holbein-kép fő motívuma a sarokban megbúvó feszület és a kép alján, középen elhelyezkedő koponya, melynek tényleges értelmét nem tudták megfejteni a művészettörténészek, de egyes interpretációkban az észrevétlenül mindenütt jelenlevő halált is szimbolizálhatja. A film címe is erre a frontális nézőpontból torz, csak oldalról jól látható koponyára utal, illetve a kép egyik mérőeszközén látható az „umbra versa” (’fordított árnyék’) felirat.

A rossz árnyék így a kép parafrázisaként is felfogható. A koponyát ahhoz, hogy teljes valójában lássuk, a kép valamelyik oldaláról kell szemügyre vennünk. Ezért a Holbein-mű lehet utalás arra is, hogy a világot másképp szemlélve tudjuk újraértelmezni (ezt teszi a képpel Pieter és Johanna is), esetleg megváltoztatni. De a filmet úgy is lehet a képen keresztül értelmezni, hogy mint normál nézőpontból a koponya, a világ is eltorzult, és nem látjuk, hogy a halál alattomosan terjed benne. Csak éppen mi ugyanolyan távol vagyunk például a szíriai háborútól, mint amennyire a Holbein-képtől, ha hagyományos nézői pozícióból szemléljük.

A rossz árnyék rendkívül összetett alkotás, mely azonban értelemszerűen nem ajánlható mindenkinek. Ami a mélyben rendkívüli művészi invenció, az a felszínen kaotikusnak tűnik. A film lezárása hirtelennek és következetlennek hat az addig kaotikusságában is részletesen és jól felépített cselekményhez képest. Pontosabban: a végkifejlet voltaképp következik A rossz árnyék kegyetlen világából, de véletlenszerűsége, sőt, illogikus volta most mégsem az alkotói kiszámíthatatlanság remek példája, hanem inkább "hiba a mátrixban". Ebben a formában a film olyan avantgárd mű, melyet csak kevesen tudnak majd, ha megfejteni nem is, de élményként átélni. Ám felmerül a kérdés, hogy így a sok borzalom, ami A rossz árnyékban is megjelenik, megszüntethető vagy megváltoztatható-e? Nem esik-e abba a hibába maga a film alkotója is, mint Pieter, aki a külvilágtól elzártan él, és a múlt és egy kép értelmezésébe fekteti az idejét, miközben a világ és az emberiség lassan elpusztul és elkorcsosul? Jeles András célja valószínűleg nem is az volt, hogy változást idézzen elő, hanem hogy bemutasson egy világállapotot. Ezért, aki nemcsak elvár valamit egy filmtől, hanem hajlandó adni is önmagából (például az idejét és a gondolkodásba fektetett energiáját), annak A rossz árnyék meghálálja az izzasztó munkát.

Jeles András: A rossz árnyék

 

A cikkben szereplő képek a Soldivisiontől származnak.

 

A rossz árnyék

Színes, magyar dráma, 94 perc, 2017.

Írta és rendezte: Jeles András

Operatőr: Medvigy Gábor

Producer: Ferenczy Gábor, Muhi András

Vágó: Rumbold László

Szereplők: Gerlóczy Zsigmond (Jan), Török-Illyés Orsolya (Marie), Pálffy Tibor (Pieter), Kari Györgyi (Johanna), Marjai Virág (kutyás nő), Tenki Dalma (Sarah).

Bemutató: A rossz árnyék díszbemutatója 2018. február 28-án este volt az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ám a film hivatalos moziforgalmazásba nem kerül. Márciusban még a következő helyeken és időpontokban lesz látható Budapesten (később vidéki nagyvárosokban is, további részletek a Solidvision Facebook-oldalán az események között):

Három Holló, március 8.

Fuga, március 19.

Törley Pezsgőmanufaktúra, március 22.

Pótkulcs, március 26.

 

Forgalmazó: Soldivision

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

További írások a rovatból

Éles tárgyak az HBO-n
Brad Bird: A hihetetlen család 2
Wes Anderson: Kutyák szigete
Interjú Bogdán Árpáddal, a Genezis rendezőjével

Más művészeti ágakról

irodalom

Kisvonattal az irodalom felé Kisvonattal az irodalom felé
Elstartolt a 2018-as FISZ-tábor
irodalom

Kötelező irodalom halvacsora mellé Kötelező irodalom halvacsora mellé
Szöveghullám Balatonföldváron
art&design

A kivilágított felbomlás impulzusa A kivilágított felbomlás impulzusa
Csernátony Lukács László BURN, Barbie, BURN! című kiállításának megnyitószövege


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés