bezár
 

gyerek

2018. 03. 26.
Rókák és csillagok
Farkas Róbert: Első könyvem az univerzumról. Kolibri Kiadó, 2017
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Amikor először hallottam a rókás-csillagászos könyvről, látatlanban a kötet rajongója lettem. Eszembe jutott egy csomó unalmas fizikaóra, amikor összevissza repkedő méhekről meg banánokról volt szó, esetleg egy rugóra erősített golyó és az abból kiálló nyilak illusztráltak játékosan valamit, amit állítólag a fizika vizsgál. Kijelenthetem, hogy a középiskolás fizikaórák rajtam nem sok nyomot hagytak. Egyetlen alkalom volt, ami megmaradt, egy csillagász jött az osztályba, egyébként a tanárunk meghívására – szóval utólag azt gondolom, ha nem a tankönyv alapján haladunk, hanem a tanárunk fantáziájára bízva, még jól is elsülhetett volna a dolog.

Ezért aztán lelkesen próbáltam a nyomába eredni Farkas Róbert könyvének, illetve akkor még az IndieGogo-n folyó kampánynak. Farkas Róbertről, a szerzőről is kiderült egy csomó nagyon szimpatikus dolog. Egyrészt az, hogy nagyon jó rajzokat készít, hogy menő pólókat, ruhákat díszít ezekkel, és hogy annak ellenére, hogy már külföldön is felfigyeltek a tehetségére, ő mégis itthon él és dolgozik.

Ezért amikor meghallottam, hogy végre magyarul is megjelent a „rókás könyv”, vagyis az Első könyvem az univerzumról a Kolibri kiadónál, azonnal lecsaptam rá. Azóta többször is végigforgattam, nézegettem, olvasgattam, de az örömöm nem teljes. Mintha csak egy kicsit viharvert kazettán jutottam volna hozzá a kedvenc együttesem egekig magasztalt albumához.

A rajzok itt is gyönyörűek, a történet kedves. A kötet alakja gyerekkorom Boribon-könyveinek formátumát idézi – miközben ez a téma, még ha leegyszerűsítik is, semmiképp nem annyira egyszerű, mint egy eltévedt kismacska története. Az égboltot csodáló rókacsalád történetébe egy-egy rövid, fizikáról szóló leírás ékelődik, amelyek ugyanakkor meglehetősen próbára teszik az olvasó figyelmét. Nehezen hiszem el, hogy elég, ha a zsongító asztrofizikai kifejezések önmagukban állnak, mindenféle magyarázat nélkül. Amolyan axiómaként vagy őskövületként, pl. húrelmélet, teória, elektronok, meteor, részecske, Higgs-bozon, stb.

Valahogy az arányok tűnnek csalókának: vagy egy nagyobbacskáknak szóló kötet hosszabb szövegekkel és több magyarázattal;  vagy a kis formához igazodó minimáltartalom jobbat tett volna neki. Ha viszont a témát komolyan véve (akár leegyszerűsítve is) a csillagászaton van a hangsúly, talán érdemes lett volna nagy formátumban megjelentetni a könyvet. 

A történet tagolása nem teljesen érthető: mi az, ami a keretes részbe, mi az, ami azon kívül kerül. Mintha a kereten kívül eső részek lennének a tudományos(abb) szövegek, ugyanakkor azt várnánk, hogy ezeket a nehezen emészthető mondatokat majd feloldja az a kisrókáknak szánt párbeszédes vagy épp „magyarázó” rész a keretben, de legalábbis valamilyen összefüggést gyanítunk a két rész között – pedig ezek egymással párhuzamosan futó történetek, és a párhuzamosok, ezt matekóráról tudom, ritkán találkoznak… Ami szintén nehezen érthető, hogy legtöbbször sehol nem kerül kifejtésre a már emlegetett 17 részecske vagy a Higgs-bozon. Így viszont félő, hogy az információ éppúgy elkallódik, mint anno a rendezetlenség fogalmát leképezni hivatott méhecskék esetében.  

univerzum

A galaxist egy lappal később magyarázzák meg: „a galaxisok hatalmas csillagvárosok, amikben csillagok és bolygók, holdak és meteorok örvénylenek szüntelen, akár a víz a folyóban.” Habár a felnőtt (fel)olvasónak világos, hogy a kereten belüli történet folytatódik tovább, de ez a koncepció mégis eggyel bonyolultabb, mint azt a lapozó-formátum alapján gondolhatnánk. Arról nem is beszélve, hogy a "kozmikus háttérsugárzás" vagy a "14 milliárd év" fogalma szerintem egy átlagolvasót is blokkol.

A kétféle szöveg nagyon eltérő korosztályhoz tartozó olvasót feltételez, de nem tudom, vajon azok számára, akik az apróbetűst már maguk olvassák, nem furcsa-e, hogy csak információmorzsákat kapnak a valódi magyarázatok helyett. Szóval itt is kisebb keveredést érzek: a kétféle nyelv nehezen passzítható egymáshoz, vagy több mesét, vagy hosszabb magyarázatot várnánk, így csak mutatóba jut mindkettőből. A könyv illusztrációi, a nagyon szerethető színek és rajzok valahogy a párbeszédes irányt erősítik, vagyis a rókagyereket és a kérdéseket várnánk hangsúlyosabbnak. A magyarázatokat jó lenne kicsit ehhez a tónushoz közelíteni, mert nem hiszem, hogy az már gügyögés, ha az ember (bocsánat, róka) a Planck-hossz helyett a szabad szemmel láthatatlan, elképzelhetetlenül icikepicikéről beszél. Az apróbetűs rész így csak a bogaras bácsika emléke, aki mindig ott volt a sétáinkon, de sosem igazán értettük, miről is motyog a szakállába.

A könyvecske nagy erénye – a végig élvezetes rajzok mellett – az a szemlélet, ami tulajdonképp a panteizmussal rokon: mindannyian a nagy egész részei vagyunk, ugyanazokból az anyagokból épül fel minden nagy és kicsi dolog a világon. Ez az ismerősség-érzet a legnagyobb hiányom a fizikával kapcsolatban: szinte sosem tudták közel hozni a tanított dolgokat, mert mindig a definíciók, az elképzelhetetlen fogalmak helyettesítették a hétköznapi élményeket. Nem mellesleg a filozófiát teljesen kihagyják az iskolai fizikából, mintha tényleg nem lenne összefüggés a távoli csillag és a kisróka között. Az Univerzum-könyvek ebből a szempontból hiánypótlók, ha nem is mindig értjük, de legalább érezzük a mondandóját.

A hibákkal együtt szerethető, és ahogy mások írják, belefeledkezős könyv lett Farkas Róbert meséje, de számítson rá mindenki, hogy itt-ott lábjegyzetekkel kell ellátnia a szöveget. Már kapható a második rész is, melynek címe: Első könyvem a fénysebességről.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa
Interjú Szegedi Katalinnal a külföldi gyerekkönyvkiadókról, a svéd nyelvű Palkóról, szerzőségről és hatásokról

Más művészeti ágakról

Vénusz nercben a Vidéki Színházak Fesztiválján
Interjú Néder Panni színházrendezővel a személyességről, intimitásról, Berlinről, autobiografikus színházról
art&design

Ami általános, ami emberi Ami általános, ami emberi
Interjú Ember Sárival lehetséges megközelítésekről, utazásokról, önazonosságról, piaccal való megbékélésről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés