bezár
 

film

2018. 05. 25.
Western cowboyok nélkül
Ron Howard: Solo: Egy Star Wars-történet
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Disney tudatosan építi le a George Lucas által meghatározott univerzum kereteit. Az ébredő Erő nosztalgia járata után Az utolsó Jedik már megosztó formabontással kísérletezgetett, a két film közé beszúrt Zsivány Egyes pedig bár ugyancsak erősen kötődött a klasszikus trilógiához, háborús felütésével egyértelműen új irányokba kacsingatott. Most pedig itt van az óvatos univerzumkitágítására tett legújabb kísérlet.

A Solo: Egy Star Wars-történet nem csak azért jelez egy új mérföldkövet a Star Wars-filmek sorában, mert most először merészeltek lecserélni egy ikonikus karaktert (még ha ez előzménytörténet mivolta miatt elkerülhetetlen is), hanem mert az újabb zsánerkísérletet (heist movie) nézve a csak akkor fogja el az embert némi Star Wars-hangulat, amikor felcsendülnek John Williams ismerős taktusai. Ron Howard filmje viszont csak nagyon ritkán él ezzel a húzással, amikor a fanservice elemek is hirtelen megszaporodnak (de akkor aztán nagyon, aFekete Naptól Jabbáig, stb.). A Solo csak a díszleteket és a karaktereket akarja kölcsönvenni a Star Warstól, máskülönben jól láthatóan egy új, saját hangot keres.

prae.hu

A gond az, hogy a nagy látványos keresésben látványosan nem talál semmit. A Zsivány Egyesről annak idején azt találtam írni, hogy ha lehámozzuk róla a Star Warsot, csak egy közepes háborús film marad. A Solo viszont önszántából rázza le magáról a Star Wars-elemeket, és amit helyettük ad, az unott biztonsági játék, csak most még John Williams zenei témái sincsenek ott mentőövként.

Solo

Ahhoz képest, hogy előzménytörténetként a Solo karakterközpontú film kellene legyen, Hanról lényegében nem tudunk meg semmi fontosat (kivéve azt, hogy miért hívják épp Solónak, ami pont nem érdekelt soha senkit), már a film legelején is az a jószívű, nagydumás csirkefogó, akit a klasszikus trilógiából megismertünk. A sztori pont azokat a részeket ugorja át nagyvonalúan, amelyek alkalmat adhatnának a karakter felfejtésére: a Corellián töltött nyomorúságos gyermekkort vagy a Birodalmi Akadémián eltöltött éveket. Han csak beszél ezekről az élményekről (nagyjából pont annyit, mint amennyit az előzetesben is narrált), így az első negyed óra teljesen fölösleges is, a film valójában indulhatna azzal a lövészárkos jelenettel, amelyikben a fiatal Solo összetalálkozik Woody Harrelsonékkal, és amelytől igazán kezdetét veszi az űrwesternbe oltott svindlerkedés.

A Solo nem igazán mert építeni a címszereplőjére (eleve féltucat másik régi-új karakterrel van körbebástyázva végig), helyette a western és a szélhámosfilmek ismerős motívumaiból építkezve szeretett volna egy könnyed családi kalandfilm lenni. Ron Howard viszont nem elég vizionárius vagy egyedi hangvételű alkotó ahhoz, hogy élettel töltse meg ezeket a sablonokat, és fantáziátlansága színészeire is kihat. A forgatókönyv tálcán kínálja a zsánerelemekkel való játszadozás lehetőségét, szorult bele vonatrablás, rabszöktetés, üldözés, menekülés, bankrablás, törvényen kívüliek a frontvonalak mögött, és így tovább, és ezek tisztességgel le is lettek forgatva, de nem nyújtanak valódi izgalmakat, a western motívumok nem kelnek önálló életre, és emiatt ez lesz az első “tucatfilm” érzését keltő Star Wars-mozi. Néha ráadásul olyan hatást kelt a film, mintha egy-egy csavart többszörösen túlgondoltak volna, miközben a nézőt már réges-rég nem érdekli, hogy XY vagy Z pálfordulása az most igazi, vagy csak cseles átverés.

Solo

Számos negatívuma ellenére a Solo mégsem totális kudarc, mert habár elég szerencsétlenkedve, de felskiccelte egy újabb trilógia alapjait. Qi'ra és Han valószínűsíthető szembekerülése, vagy a galaxis különböző bűnszervezeteinek jövőbeni bemutatása ebben a lelakott, kopott univerzumban van annyira érdekes, hogy megérjen egy folytatást – csak azt nem egy Ron Howard-féle merev, sótlan iparosra kellene bízni. Főleg azért, mert Alden Ehrenreich egyébként remekül működik az ismertnél még kicsit izgágább, naivabb Solóként, Harrison Ford fiatalabb kiadásaként. A rosszmájú pletykák ellenére ez a film egyáltalán nem rajta állt vagy bukott, hiszen – ahogyan azt Ford oly sokszor elmondta már – Han Solo megformálása színészileg nem olyan nagy kihívás, karizmából meg lehet oldani. Ehrenreichnek pedig jól áll ez a csibészes mosoly.

Solo: Egy Star Wars történet (Solo: A Star Wars Story) Amerikai sci-fi, 2018. Rendező: Ron Howard. Forgatókönyv: Jonathan Kasdan, Lawrence Kasdan. Szereplők: Alden Ehrenreich, Woody Harrelson, Emilia Clarke, Donald Glover, Thandie Newton, Paul Bettany. Forgalmazza: Fórum Hungary. Bemutató: 2018. május 24. Korhatár: 12

nyomtat

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

film

A jugoszláv filmművészet legendás alakja
Beszámoló a 79. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról

Más művészeti ágakról

Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 32. számáról
Demeter Arnold Búzaköd című verseskötetéről
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 31. számáról
Összművészeti est Csáth Gézáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés