bezár
 

film

2018. 05. 25.
Western cowboyok nélkül
Ron Howard: Solo: Egy Star Wars-történet
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Disney tudatosan építi le a George Lucas által meghatározott univerzum kereteit. Az ébredő Erő nosztalgia járata után Az utolsó Jedik már megosztó formabontással kísérletezgetett, a két film közé beszúrt Zsivány Egyes pedig bár ugyancsak erősen kötődött a klasszikus trilógiához, háborús felütésével egyértelműen új irányokba kacsingatott. Most pedig itt van az óvatos univerzumkitágítására tett legújabb kísérlet.

A Solo: Egy Star Wars-történet nem csak azért jelez egy új mérföldkövet a Star Wars-filmek sorában, mert most először merészeltek lecserélni egy ikonikus karaktert (még ha ez előzménytörténet mivolta miatt elkerülhetetlen is), hanem mert az újabb zsánerkísérletet (heist movie) nézve a csak akkor fogja el az embert némi Star Wars-hangulat, amikor felcsendülnek John Williams ismerős taktusai. Ron Howard filmje viszont csak nagyon ritkán él ezzel a húzással, amikor a fanservice elemek is hirtelen megszaporodnak (de akkor aztán nagyon, aFekete Naptól Jabbáig, stb.). A Solo csak a díszleteket és a karaktereket akarja kölcsönvenni a Star Warstól, máskülönben jól láthatóan egy új, saját hangot keres.

A gond az, hogy a nagy látványos keresésben látványosan nem talál semmit. A Zsivány Egyesről annak idején azt találtam írni, hogy ha lehámozzuk róla a Star Warsot, csak egy közepes háborús film marad. A Solo viszont önszántából rázza le magáról a Star Wars-elemeket, és amit helyettük ad, az unott biztonsági játék, csak most még John Williams zenei témái sincsenek ott mentőövként.

Solo

Ahhoz képest, hogy előzménytörténetként a Solo karakterközpontú film kellene legyen, Hanról lényegében nem tudunk meg semmi fontosat (kivéve azt, hogy miért hívják épp Solónak, ami pont nem érdekelt soha senkit), már a film legelején is az a jószívű, nagydumás csirkefogó, akit a klasszikus trilógiából megismertünk. A sztori pont azokat a részeket ugorja át nagyvonalúan, amelyek alkalmat adhatnának a karakter felfejtésére: a Corellián töltött nyomorúságos gyermekkort vagy a Birodalmi Akadémián eltöltött éveket. Han csak beszél ezekről az élményekről (nagyjából pont annyit, mint amennyit az előzetesben is narrált), így az első negyed óra teljesen fölösleges is, a film valójában indulhatna azzal a lövészárkos jelenettel, amelyikben a fiatal Solo összetalálkozik Woody Harrelsonékkal, és amelytől igazán kezdetét veszi az űrwesternbe oltott svindlerkedés.

A Solo nem igazán mert építeni a címszereplőjére (eleve féltucat másik régi-új karakterrel van körbebástyázva végig), helyette a western és a szélhámosfilmek ismerős motívumaiból építkezve szeretett volna egy könnyed családi kalandfilm lenni. Ron Howard viszont nem elég vizionárius vagy egyedi hangvételű alkotó ahhoz, hogy élettel töltse meg ezeket a sablonokat, és fantáziátlansága színészeire is kihat. A forgatókönyv tálcán kínálja a zsánerelemekkel való játszadozás lehetőségét, szorult bele vonatrablás, rabszöktetés, üldözés, menekülés, bankrablás, törvényen kívüliek a frontvonalak mögött, és így tovább, és ezek tisztességgel le is lettek forgatva, de nem nyújtanak valódi izgalmakat, a western motívumok nem kelnek önálló életre, és emiatt ez lesz az első “tucatfilm” érzését keltő Star Wars-mozi. Néha ráadásul olyan hatást kelt a film, mintha egy-egy csavart többszörösen túlgondoltak volna, miközben a nézőt már réges-rég nem érdekli, hogy XY vagy Z pálfordulása az most igazi, vagy csak cseles átverés.

Solo

Számos negatívuma ellenére a Solo mégsem totális kudarc, mert habár elég szerencsétlenkedve, de felskiccelte egy újabb trilógia alapjait. Qi'ra és Han valószínűsíthető szembekerülése, vagy a galaxis különböző bűnszervezeteinek jövőbeni bemutatása ebben a lelakott, kopott univerzumban van annyira érdekes, hogy megérjen egy folytatást – csak azt nem egy Ron Howard-féle merev, sótlan iparosra kellene bízni. Főleg azért, mert Alden Ehrenreich egyébként remekül működik az ismertnél még kicsit izgágább, naivabb Solóként, Harrison Ford fiatalabb kiadásaként. A rosszmájú pletykák ellenére ez a film egyáltalán nem rajta állt vagy bukott, hiszen – ahogyan azt Ford oly sokszor elmondta már – Han Solo megformálása színészileg nem olyan nagy kihívás, karizmából meg lehet oldani. Ehrenreichnek pedig jól áll ez a csibészes mosoly.

Solo: Egy Star Wars történet (Solo: A Star Wars Story) Amerikai sci-fi, 2018. Rendező: Ron Howard. Forgatókönyv: Jonathan Kasdan, Lawrence Kasdan. Szereplők: Alden Ehrenreich, Woody Harrelson, Emilia Clarke, Donald Glover, Thandie Newton, Paul Bettany. Forgalmazza: Fórum Hungary. Bemutató: 2018. május 24. Korhatár: 12

nyomtat

További írások a rovatból

Éles tárgyak az HBO-n
Az Oscar-díjas film díszbemutatója az Urániában
Beszámoló a 20. Far East Film Festivalról (2018. április 20-28.)
Alex Garland: Annihilation/Expedíció

Más művészeti ágakról

Sziget Fesztivál, 2018., augusztus 8-9.
színház

Ősbemutató ősfák alatt Ősbemutató ősfák alatt
Bonnie és Clyde a Városmajori Szabadtéri Színpadon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés