bezár
 

színház

2018. 07. 26.
A munkát nem lehet megspórolni
Interjú Harangi Máriával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Különleges ősbemutatót tartott július 13-án a Budapesti Nyári Fesztivál (további előadások augusztus 28-án és 29-én a Városmajorban):  Bonnie & Clyde kultikus történetét követhetjük végig a Színház- és Filmművészeti Egyetem, illetve a debreceni Csokonai Színház koprodukciójában a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A rendezővel, Harangi Máriával a próbafolyamatól, a látványvilágról és a történetben rejlő értékekről  beszélgettünk.

PRAE.HU: Te rendezed a musical magyarországi ősbemutatóját. Hogyan került a kezedbe az anyag?

Szkéné színház

Ez klasszikus felkérés volt, a Szabad Tér Színház keresett meg az ötlettel, ugyanis szerettek volna kialakítani egy együttműködést a Színház- és Filmművészeti Egyemmel, később pedig csatlakozott a produkcióhoz a debreceni Csokonai Színház is. Magát a darabot Bán Teodóra találta nyári bemutatóra alkalmas anyag után kutatva az interneten. Én egyébként már dolgoztam korábban ezzel a színművészetis osztállyal (Novák Eszter az osztályvezető), így bukkant fel a nevem a Bonnie & Clyde kapcsán is, és azt kell mondanom, hogy nem volt nehéz kapcsolódnom ehhez a történethez.

PRAE.HU: Tehát egy olyan felkérésről beszélünk, amire szinte gondolkodás nélkül igent mondtál?

Gyakorlatilag igen, de leginkább az osztály miatt. Körülbelül két éve találkoztam velük először egy kisebb munka kapcsán, akkor nagyon megszerettem őket, és azóta követem az egyetemi pályafutásukat. Régóta vártam arra, hogy újra együtt tudjunk dolgozni, nagyon boldog voltam, hogy most elérkezett ez a pillanat.

bonnie2

PRAE.HU: Hogyan kell elképzelnünk az előadás látványvilágát? Mennyire  korhű az interpretáció?

Nagyon összetett  a kérdés, a darab ugyanis végigköveti Bonnie és Clyde történetét, tehát van egyfajta dokumentarista jellege a sztori-kezelésnek. Ez a musical mindent valósághűen igyekszik ábrázolni, miközben rengeteg intim jelenetet is találhatunk, amelyek mélyre ásnak a szereplők lelkében, és jólesően elszakítják a darabot a szerelmi románc felszínétől. Bővelkedünk hát a lélektani pillanatokban, miközben szerencsére sikerül túllépnünk a gengszterromantikán, és a történet felvillant olyan sorsokat a páros körül – mint például a szülők, Clyde testvére és felesége vagy az őket üldöző rendőrök életét –, amelyek nagyon jó kapcsolódási lehetőséget jelentenek a mai nézőnek is.

Voltaképpen nem másról szól ez a darab, minthogy van két hétköznapi ember, aki megpróbál kitörni abból a nyomorúságos léthelyzetből, amibe beleszületett, ez a kitörési vágy pedig rengeteg kemény döntési helyzet elé állítja őket, miközben akaratlanul is magukkal sodorják a körülöttük élőket. Mi arra törekedtünk Nagy Viktóriával, az előadás díszlet- és jelmeztervezőjével, hogy a kisrealista megoldástól elszakadva próbáljunk meg megágyazni ezeknek a belső értékeknek. Viki kitalált két olyan díszletelemet a forgószínpadra helyezve, ami tulajdonképpen két utat, két lejtőt szimbolizál. Ezeket mozgatjuk az előadás során. Ezzel a megoldással minden valós helyszínt meg tudunk jeleníteni, miközben a benne rejlő szimbolizmus nagyon könnyen beindíthatja a nézők gondolkodását. Emellett erősen kapcsolódunk egy filmes hagyományhoz is, ugyanis kezdeti filmes technikákat, azaz maketteket használva vetítünk különböző háttereket, így összességében megkapó és erős képzőművészeti látványa van az előadásnak.

PRAE.HU: Bonnie és Clyde azért mégiscsak egy gengszterpáros, ami nem feltételez túl sok pozitív értéket. Mit gondolsz, mi az, ami különleges az ő történetükben?

Ez így van. Itt a pozitív értékek közül első helyen természetesen a mindent elsöprő szerelem áll, ami ezt a két embert összekapcsolta. Azért viszont megint csak nagyon hálás vagyok a darabnak, hogy alapvetően nem erre épít, és nem azt erőszakolja ránk, hogy csodálatos dalokon keresztül egyedül a szerelemben tobzódjunk, hanem rengeteg vívódással teli pillanatot is megmutat a címszereplők életéből. Bonnie és Clyde tulajdonképpen mindvégig a gyerekkori álmaikba kapaszkodnak, ezek hajtják őket egyre borzalmasabb és szélsőségesebb helyzetekbe. Mindketten azt gondolták, hogy ők többre hivatottak, ki kell szabadulniuk abból a lehúzó, nyomorúságos közegből, amibe beleszülettek, nyomot akartak hagyni a világban, ez a közös vágy hajtotta őket egymás felé. Én mindig azt mondom, hogy két erősen nárcisztikus figuráról van szó, akik egymás tükörképévé váltak, és tényleg az utolsó pillanatig kapaszkodtak egymásba, mert megtalálták azt a társat, aki megérti ezt a kegyetlen küzdést. Az persze nem titok, hogy ez az egymásra találás rendkívüli csapda is volt számukra.

PRAE.HU: Az, hogy egy szabadtéri előadásról van szó, mennyiben befolyásolta a rendezői koncepciót?

A helyszín adottságai meghatározóak, az ember mindig arra a helyre álmodik, amit felkínálnak neki. Azt nem állítanám, hogy szűkösebbek volnának a lehetőségek, mint egy kőszínházban, hiszen elég nagy stábbal hozunk létre egy látványos musical-előadást. A különlegesség a munkakörülményekben rejlett, hiszen két hétig egy dunai uszályon, majd a margitszigeti Szabadtéri Színpad egyik raktárában próbáltunk a főpróbahétig. Kiszakadtunk a fővárosi zűrzavarból-rohanásból, ritkán adódik meg, hogy természetközelben dolgozzon az ember. Közben mindvégig volt valami bujkálás jellege a munkafolyamatnak, mintha Bonnie és Clyde-ként rejtőzködnénk a bemutatóig.

bonnie1

PRAE.HU: Egy másik előadásod is szerepel a Nyári Fesztivál programjában, az operaházi Rigoletto.

Igen, ez már egy több mint tízéves előadás, ami azóta is folyamatosan repertoáron van az Operaházban. Augusztus elején érkeznek majd a vendégénekesek, Guiseppe Altomare és Arturo Chacón-Cruz csatlakozik a produkcióhoz. Leginkább velük fogunk próbálni az előadás előtt, úgyhogy ennek a produkciónak a karbantartása most nem akkora feladat, mint a Bonnie & Clyde megrendezése.

PRAE.HU: Mi a titka annak, hogy megélt tíz évet ez az előadás?

A Rigoletto még a Verdi-operák között is az egyik legkedveltebb darab, a vele való munka pedig kifejezetten hálás. Szinetár Miklós társrendezője voltam ebben a produkcióban pályakezdőként. Ez egy hagyományosabb típusú előadás - Csikós Attila rendkívül szép, látványos díszletével, Velich Rita jelmezeivel -, abszolút alkalmas hát arra, amire a nagy Verdi-operákat szánni szokták a színházak, azaz a világsztárok fogadására. Nagyon nagy nevek fordultak meg itt az elmúlt tizenhárom évben, Rost Andreától kezdve, Leo Nuccin és Renato Brusonon át Miklósa Erikáig, még Japánban is járt a produkció. Abban pedig biztos vagyok, hogy a most érkező két sztárvendég is különleges élmény lesz az operarajongóknak.

PRAE.HU: Ez alatt a tíz év alatt mennyiben változott az előadás?

Természetesen mindenki alakít rajta, aki belekerül, hiszen hozza magával a saját szerepelképzelését, amit a próbák során igyekszünk a rendezéshez idomítani. A váz tehát megmarad, de az előadás hangulatába óhatatlanul beleivódik minden új szereplő személyisége. Nagyon érdekes egyébként az operai működésen belül, hogy 10-20 éven át ugyanaz az előadás milyen aktív életet él attól függően, hogy éppen kik alakítják a benne lévő karaktereket. Erről tanulmányokat lehetne írni.

PRAE.HU: Így tehát garantált a folyamatos megújulás.

Igen, és persze mindennek van veszélyforrása, az operai rutin létező dolog. Nem véletlenül nem szeretik sokan a repertoárjátszást, hiszen nagyon hamar ki tudnak ürülni rendezések, ha nincs lehetőség az előadás karbantartására. Ilyenkor az eredeti elképzelés egészen el tud torzulni. Ám ha magas színvonalú szakemberek dolgoznak együtt, mint ahogyan az Operaházban, és tiszteletben is tartják a meghatározott kereteket, akkor minden este friss, átgondolt, lélegző előadást láthatnak a nézők. És ez nemcsak a szólistákra vonatkozik, de az is  fontos, hogy a kórus ne csupán  bejöjjön a színpadra, elénekelje a magáét, majd kimenjen, hanem aktív figyelemmel, jelenléttel vegyen részt a produkcióban. A munkát nem lehet megspórolni, ez egészen biztos.

 

Bonnie & Clyde

musical

Szövegkönyv: IVAN MENCHELL
Dalszöveg: DON BLACK
Zene: FRANK WILDHORN
Fordította: HUBAI GERGELY

Clyde: Ódor Kristóf
Bonnie: Litauszky Lilla
Buck: Imre Krisztián
Blanche: Bori Réka
Ted: Hajdú Péter
Lelkész: Borsi-Balogh Máté
Emma Parker: Nagy Bakonyi Boglárka
Cumie: Nagy Bakonyi Boglárka
Henry Barrow: Fáncsik Roland
Sheriff: Rábaközi Gergő
Bud Russel - rendőrtiszt: Mucsi Kristóf
Johnson helyettes: Habodász István
Miriam Ferguson kormányzó: Czvikker Lilla
Frank Hamer detektív: Kurucz Dániel  
Bob Alcorn: Mucsi Kristóf
Gyerek Bonnie: Beke Lilla
Gyerek Clyde: Draskóczy Balázs

A Kaposvári Egyetem és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium hallgatói:

Csabai Csongor, Dér Marus, Habodász István, Jászter Fanni, Kaló Kristóf, Maizác Stefánia, Mucsi Kristóf, Pécz Roland, Rábaközi Gergő, Szabó Regina, Sziládi Hajna, Urszinyi Ádám

Alkotók:
Fordító: Hubai Gergely
Dalszöveg: Egressy Zoltán
Korrepetítor: Horváth Attila
Zenekar: Heureka Pop Orchestra
Zenészek: Németh Attila, Barabás Dávid, Orbán Kálmán, Zombor Levente, Tóth Marcell, Oláh Márton, Lombos Pál, Sebestyén Áron, Faragó Viktor
Zenei vezető, karmester: Grünwald László
Koreográfus: Cortés Sebastián 
Hangmérnök: Farsang Áron
Világítástervező: Szilágyi Yvette
Díszlet- és jelmeztervező: Nagy Viktória
A rendező munkatársa: Peron Dorottya

 

Rendező: Harangi Mária

 

Bemutató: 2018. július 18.

Városmajori Szabadtéri Színpad

 

Fotók: Szabadtér

nyomtat

További írások a rovatból

színház

Szűkös gazdagság Szűkös gazdagság
Kortársunk Csehov – Kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban
színház

Rítus és gyűlölet magyar módra Rítus és gyűlölet magyar módra
Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János: Egy piaci nap
színház

Ha így szeretsz, miért e fájdalom? Ha így szeretsz, miért e fájdalom?
Beszélgetés Zalka Csengével Jillian Keenan: Szex, Shakespeare című könyvéről

Más művészeti ágakról

irodalom

Játékbaba a strandon Játékbaba a strandon
Elena Ferrante: Nő a sötétben; Ford.: Balkó Ágnes, Park Könyvkiadó, 2018. 175 oldal, 3490 Ft
irodalom

Közelebb a nyelvhez Közelebb a nyelvhez
FISZ-tábor 4. nap
irodalom

Tömény inspiráció Tömény inspiráció
FISZ-tábor 2. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés