Ősbemutató ősfák alatt / Bonnie és Clyde a Városmajori Szabadtéri Színpadon / PRAE.HU

Meglepő, hogy a musical 2011-es Broadway-beli bemutatója óta nálunk senki sem gondolt rá, hogy adaptálja a művet a hazai közönség számára. (Bár, ha utánanézünk, kiderül, hogy a New York-iak nem fogadták jól annak idején.) A darabra a Fesztivál igazgatója és művészeti vezetője, Bán Teodóra talált rá, alkalmas nyári produkció után kutatva. Hitte, hogy a megfelelő alkotói gárdával sikerre vihető.

Az alapot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés színész osztálya hallgatóinak hangja és színészi kvalitásai adják – és ami a képességeket illeti, nem is lehetett kétséges a kimenetel. A rendező, Harangi Mária ismerte Novák Eszter osztályát egy korábbi közös munka miatt, ezért is kérte fel őt Bán. Harangi vezetésével az alkotók alaposan átgondolva és továbbfűzve az eredeti művet, mélyre ásnak a szereplők lelkében. „Bővelkedünk hát a lélektani pillanatokban, miközben szerencsésen sikerül túllépnünk a gengszterromantikán, és a történet felvillant olyan sorsokat a páros körül – például a szülők, Clyde testvére és felesége vagy az őket üldöző rendőrök életét –, amelyek nagyon jó kapcsolódási lehetőséget jelentenek a mai nézőnek is”, mondta a napokban a Prae.hu-nak adott interjújában a rendező. A munkafolyamathoz később csatlakozott a kaposvári Csiky Gergely Színház is.

A sztorit tudhatjuk a híres filmből. A szerelmespár a nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államokban bankrablásokból, fosztogatásokból akar meggazdagodni, közben gyilkosságokat is elkövetnek – kilencet tulajdonítanak nekik, illetve bűnbandájuknak. Tagok voltak többek közt Buck, Clyde testvére és annak felesége, Blanche is. Valamennyiükre lecsap az igazságszolgáltatás: előbb Buck, majd a főszereplő páros a rendőri tűzerő következtében meghalnak (emlékezetes jelenet a pár garázsból való reménytelen autós kitörése), Blanche-t pedig börtönbüntetésre ítélik. A korabeli amerikai közvélemény romantizálta Bonnie-t és Clyde-ot, mint akiknek sikerült kiutat találni a szegénységből – az alkotók ennek magyarázatát is keresik a két felvonás alatt. „Nem egy végletesen átromantizált szerelmi szálat kapunk, hanem egészen közeli, intim jelenetekben boncolgatja az előadás a főszereplők lelkét, megmutatja történetük árnyoldalait, például azt, milyen nehéz volt olykor nem elhagyni a másikat”, így a rendező egy televíziós beszélgetésben.

A nagy musicalekhez képest arányaiban kisebb stábú produkció követi a film snittekre épülő szerkezetét, ez garantálja az előadás folyamatosan pörgő tempóját, gördülékenységét. Elég sok a szólista, az ensemble tagjai pedig apró szerepekben és kórusszámokban is megmutatkoznak. A Bonnie-t játszó Litauszky Lilla szépen énekel és hitelesen alakítja a halálosan szerelmes, „bevállalós” gengszterlányt. Színpadi párja, Ódor Kristóf kitűnő hangi adottságai mellett kiforrottan és érthetően mutatja a karakter belesodródását a bűnözői létformába. A színlapon olvasható, amit szerepformálása céljának tart: kapjunk összetettebb képet erről a közismert figuráról, hogy megértsük az igazságát, vágyait, körülményeit, motivációit, a haragját, amit a világ igazságtalansága miatt érzett, és a szerelmét, amit egyetlen kiútnak tekintett. Dicsérni lehet a másik párost is; a fivért, Buckot megformáló Imre Krisztiánt és feleségét, a Blanche bőrébe bújó Bori Rékát, aki színinövendék, de föltűnő érettséggel mozog a színpadon, éneklése is kimagasló. A bandában ő a „jó”, aki a luxus szelétől kissé meglegyintve ugyan, de viszonylag higgadtan látja, hogy a vesztükbe rohannak, és az utolsó pillanatban is arra kéri férjét, adja fel magát. Nem mehetünk el szó nélkül a lelkészt alakító Borsi-Balogh Máté mellett sem, talán az ő énekhangja a legképzettebb. Hogy kellő áhítattal hallgatjuk, nemcsak egyházi méltóságának szól, de orgánuma levesz a lábunkról. A két gyerekszereplő is remek – hány példát látni az ellenkezőjére, még magas színvonalú előadásokon is! –, a címszereplők gyerekkori megtestesítőnek csengő éneklése betölti a teret. Örülünk, amikor vissza-visszatérnek, az első jelenet után ezek mindegyike felnőttkori énjükkel van párban, fokozva a drámai hatást.

Nagy Viktória jelmeztervező a korhűség mellett marad, a díszlet nincs túlgondolva, és habár a koncepció a letisztultság felé mutat, mégsem megy a látványosság rovására. A fémvázas szerkezetű alkalmatosság leginkább pódiumként használt, de sok leleményes mellékfunkciója is van. A kivetítőn megjelenő tájképek mindegyikén mozgó felhők láthatók, kihangsúlyozandó az úton levőséget, érezzük, hogy egy klasszikus road movie-t nézünk. Mind a jelmezek, mind a berendezési tárgyak a könnyedséget, lazaságot sugallják, ellene tartva az amúgy szomorú históriának. Ahogy a rendezői törekvésen is látszik, hogy az előadás meg akar maradni a nyáresti szórakoztatás talaján; nem domborít ki véres részleteket a „lelkizős” részek nem hatnak nyomasztóan, a lezárás drámaisága mértéket tart. Az est – ahogy az elején vártuk – felettébb kellemes, köszönhetően az alkalmas természeti környezetnek, a rendezésnek, a mozis jellegnek, a sztori újszerű megvilágításba helyezésének, a fülbemászó daloknak, de mindenekelőtt az ígéretes ifjú színészeknek.

Bonnie & Clyde

Szövegkönyv: Ivan Menchell

Eredeti dalszöveg: Don Black

Zeneszerző: Frank Wildhorn

Fordító: Hubai Gergely

Dalszöveg magyar változata: Egressy Zoltán

Clyde Barrow: Ódor Kristóf/ Jenővári Miklós

Bonnie Parker: Litauszky Lilla/ Józsa Bettina

Buck: Imre Krisztián/ Kurucz Dániel

Blanche: Bori Réka/ Széles Flóra

Ted: Hajdú Péter/ Hunyadi Máté

Lelkész: Borsi-Balogh Máté