Eredetileg azt terveztem, minden nap más szemináriumra ülök be, végül mégsem merészkedem a kritikusok közé, inkább maradok a prózán, ahol Fekete I. Alfonz, Margentin István, Mucha Dorka, Gáspár-Singer Anna, Bíró Zsombor Aurél és Harag Anita kerül sorra. Erős szövegeket olvasunk, Darvasi Lászlót magával is ragadja a hév. Na, végre! Hátha öngyilkos lesz**, kiált fel bizakodón az egyik szöveget olvasva.

Eddig nem sok okom volt a kastély konyháját dicsérni, de meg kell jegyeznem, hogy a pénteki ebéd zsinórban a harmadik étkezés, amiből gluténérzékenyként én is ehetek. Úgy tűnik, az asztaltársaim is elégedettek a menüvel. Svébis Bencét különösen a desszert foglalkoztatja, bár miután igen jóízűen hármat is elfogyaszt, fitymáló arckifejezéssel megjegyzi, hogy hát, ez csak piskótatekercs, túl sokat ne várjon tőle az ember.

Szerintem a mesterségesség jól illik Viki klitoroszához, mondja Zilahi Anna, amikor benyitok a társművészeti szemináriumra. Ha csak ennyit hallanék, biztos nem jönnék rá, hogy a feldolgozott téma a kert. Ádám Anna vezetése alatt a résztvevők szöveget írnak, absztrakt agyagszobrot készítenek az írásaik alapján, majd ezeket egy-egy jellemző tulajdonság alapján elrendezik a nagyterem padlóján, így hozva párbeszédbe a szobrokat, és azokon keresztül magukat a szövegeket is. A létrejövő performansz archiválására és előhívására is kísérletet tesznek. Elsőre érdekes játéknak tűnik, és valóban, a szövegek jó része játékos, de az asszociációk és belső szabályszerűségek emlékezetessé teszik a végeredményt.

Délután Orbán Jolán moderálása mellett Kiss Georgina, Herczeg Ákos, Molnár Illés és Branczeiz Anna beszélget a fiatal magyar költészetben fellelhető trendekről. Szó esik koncept-kötetekről, a kritika paradigmatikusságáról, megfelelési kényszerről és idézhető instant verssorokról, de a legmeggyőzőbbek mégis maguk a fiatal szerzők, akiknek a verseiből felolvas a négy meghívott.A szúnyogriasztó a tábor valutája. Magamra fújom Vonnák Dia bio varázskészítményét, és azonnal citrus vécéillatosítóvá változom. Azt hiszem, ez a szag egyedül a szúnyogok orrát nem csavarja.

Az esti kerekasztal-beszélgetés témája a #metoo – határok és átlépések. Vida Kamilla moderál, arról kérdez, milyen tanulságokat lehet levonni lassan egy évvel a #metoo kirobbanása után. Nagy Kata a tabukkal való szembenézést emeli ki, Gács Anna (Szépírók Társasága) arról beszél, hogy bár a nők elleni erőszak általános jelenség, és a társadalom minden szintjén hasonló tendenciákat figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban, az irodalom intézményrendszere nehezen megfogható, ezért különösen fontos, hogy megfogalmazzuk, mi számít visszaélésnek. Spronz Júlia (PATENT Egyesület) hangsúlyozza, a #metoo által tematika születik, etikai kódexek íródnak, és maga az áldozatok tájékoztatása is nagyon komoly hozadék. Egy olyan közegben, mely a kampánynak olykor a férfiak kiherélését rója fel, hogyan lehet elképzelni egy etikai kódex működését? veti fel Vida Kamilla. Horváth Éva (NANE) szerint a tudatosodási folyamat során valóban át fog alakulni az intimitás megélése, azonban ez nem először fordul elő a történelem során. Az új helyzet mindkét fél számára biztonságosabb és átláthatóbb viszonyokat teremt. Betlen Anna (Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség) hangsúlyozza, a nők elleni erőszak teremti meg a társadalmi egyenlőtlenséget. Amíg a lányok fiatal koruktól kezdve abban szocializálódnak, hogy újra és újra szexuális tárgyként mutatják meg őket maguknak, addig az megy szembe az árral, az a forradalmár, aki ezt a rossz normát nem fogadja el. Antal Nikolett (FISZ) hozzáteszi, konszenzusra kell jutni azzal kapcsolatban, hogy az esetleges eljáráson túl mit kezdjünk az elkövetőkkel, akik között köztiszteletben álló pályatársak is lehetnek. Jó látni, hogy ezzel a nehéz témával kapcsolatban a közönségnek is mennyi kérdése van. Bár megoldásokhoz ezen a beszélgetésen nem jutottunk el, fontos témák kerültek elő, és jó alap képződött a további eszmecseréhez.

Későre nyúlik az új JAK-füzetek bemutatója. Dézsi Fruzsina Baróthy Zoltánnal beszélget, Simon Bettina és Németh Bálint köteteit Mohácsi Balázs mutatja be. Közben a teraszon és a büfében fokozódik a hangulat. Ma az is táncolni vágyik, aki egyébként soha nem szokott, de a csókmintás ingben feszítő DJ egyedül rázza a nagyteremben a death diszkóra. Többen megpróbálnak hatni rá, Puzsér Zsanna táncos zenét, Molnár Illés Schönberget kér, azonban ő ellenáll. Mint kifejti, azért jött ide, hogy jól érezze magát. Az iroda mellett spontán ellendiszkó alakul, de másfél órába telik, mire a nép haragja elsöpri a csókkirályt, és a felszabadítók jelöltje, DJ Móni átveszi az uralmat a nagyterem felett. Győzött a forradalom, de még mindig szar a zene, dörmögi a teraszon egy a neve elhallgatását kérő JAK-tag. Hiába, demokráciában sem lehet mindenki elégedett.

*Idézet innen: Julia Kristeva, Önmaga tükrében idegenként (Napkút)

**DL és tudósítónk legnagyobb sajnálatára a főhős nem lett öngyilkos.

Fotó: József Attila Kör, illetve Balogh Endre