bezár
 

irodalom

2018. 10. 31.
OGM fotónaplója – 2018. október
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Kiírják a pályázatot. Elgondolkodom, hol tartok. Mim van eddig, mit akarok. Csak fotózni, még ha csak a fióknak is. Egy oldalban meg kell fogalmaznom magamat és a projektet, hát köszönöm szépen. Tudom, hogy nem sikerült, akkor már legyen semmitmondó a címe is: Budapest feketén, fehéren. Beadom. Egy hónap múlva anyukám lelkes esemest küld, kérdőjel, válaszolom, mostanában nem lehet túl sok mindenhez gratulálni. Aztán leesik, megköszönöm. Lemegyek a Bambi eszpresszóba, nyugodtan végigolvasom, mire kaptam alkotói ösztöndíjat. Túl szépeket blöfföltem a bizottságnak, most aztán futhatok a geometria és a véletlen együttállások után, amiket beígértem nekik. Picit megijedek, de hagytam magamnak néhány kapaszkodót, nem kell egy évig a sötétben botorkálnom. 

Pár nap múlva megint Bambi. Rájövök hogy elseje van, elkezdődött, munka lett a hobbymból. Én hülye. Tehát fel kéne állni a pamlagról. Na de merre. Menjünk délnek, azt az ember ilyenkor tudja lejtőnek érezni. Már az Erzsébet hídnál járok, és sehol egy véletlen. Elindulok a hídon, a szél az utolsó jó érzést is kifújja belőlem. Átérek Pestre, illetve csak majdnem; gyerekkorom óta megvan az a jó szokásom hogy sokat nézek lefelé is, alattam most a rakpart lépcsői, a csíkos sáv kellős közepén egy fekete ruhás nő ül és nem csinál semmit. Hármat kattintok, más és más kivágásban, mind a három kép teljesen mást jelent. De ez nem stimmel, ez túl tökéletes, a nő pont jó helyen ül, a nap vele szemben pont jó helyen megy le, minden mintha csak miattam. Túl kerek a valóság, ezért leeresztem a gépet, nem szabad túl sokat kilopni belőle. Percekig állok némán, és nézem, hogy ez tényleg megtörténik-e. Unni kezdem az egészet, hátrálok egy kicsit, a korlát rácsain át is lefotózom, de elszégyellem magam, elég baja van így is. 

A korlátra könyökölve nézem a nőt, direkt nem nevezem el magamban, de halkan beszélni kezdek hozzá. Álljon fel vagy üljön arrébb, ez így nem maradhat. Egy perc múlva fel is kel, talán mert négy egyetemista közeledik és telepszik a közelbe, boroznak. A nő elindul, lassan a folyó felé lépeget, hopp, sok lesz, ott már vizes a kő, suttogom, de nem figyel, átlépi a nagy fűcsomót. Akkor ez mégsem a valóság, nézek körbe, a diákok sem látják, pedig ott ülnek húsz méterre, a víz már derékig ér neki, már mellig, és már el is tűnt. A fiatalok röhögnek, de látom, hogy csak egymáson. A kezem remegni kezd, ahogy visszanézném a képeket, de megnyugszom. A memóriakártyám teljesen üres.

 

-

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Oláh Gergely Máté --

Oláh Gergely Máté (1983). A Kodolányi János Főiskola angol nyelv- és irodalomtanár – kommunikáció szakán végzett 2006-ban. Reklámügynökségi munkája után jelenleg szabadúszó fotós, leginkább eseményfotókat, portrékat és utcafotókat készít, nem áll tőle távol a szociofotózás sem. Sőt.


Más művészeti ágakról

Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa
színház

A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük
Háttérbeszélgetés Kulcsár Edit fesztiválszerzővel a MITEM létrejöttéről, létjogosultságáról, egyedi, sikert generáló ismertetőjegyeiről, motivációról, célokról
art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)
art&design

Divatséta a Ludwigban Divatséta a Ludwigban
Király Tamás. Out of the box


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés