bezár
 

irodalom

2018. 11. 11.
Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk
És boldogan éltek? Mesehősnők utóélete, szerk. Szederkényi Olga, Budapest, Cser Kiadó, 2018
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A szerzők lefújják a romantikus-szentimentális púdert és a csillámport a Disney-mesevilág vernyogó, törött zenedobozáról. Amint kitisztul a levegő, láthatjuk, hogy a balerina lába térdből hiányzik, mögötte a tükör bezúzva, a ládika aljában pedig egy köpet tuttifrutti-illatot árasztó Hubba Bubbába kövesülve fél pár Barbie-cipő. Herceg legyen a talpán, aki arra vállalkozik, hogy kivakarja a mocsokból.

Az őszi Margó zárónapján frissen-ropogósan került kezembe az És boldogan éltek? című kötet, melyben tizenhat (plusz egy) kortárs magyar szerző dolgozza át a mesehősnők (utó)életét. A projekt nem kezd éppen ismeretlen vállalkozásba, ugyanakkor nagy lendületű felütés. A kötetben található életmetszetek egy része a gyerekkorunkból ismert, és rajongással hallgatott Andersen és Grimm mesék közül került ki, de üde színfoltként helyet kapott Szepes Mária Pöttyös Pannija, és a klasszikus értelembe vett mesevilág helyett a Romana és Júlia könyvekből táplálkozó jó öreg Sárbogárdi Jolán is. Szabó Imola Julianna illusztrációi általában a történet kulcsmotívumaival dolgoznak. Munkája első ránézésre meseszerűvé teszi a felnőtteknek szóló történeteket tartalmazó kiadványt, ugyanakkor a cím tipológiai elmaszatolása jól ellenpontozza a cirádás kereteket, melyek egységesen fogják közre az eredeti történetek rövid összefoglalóit. A hősnők arcnélküli megjelenítése szimbolikus gesztusként vehető. Egyszerre lépnek elénk a figurák, és egyszerre rejtőznek el, mondván, ugyan itt vagyunk, de segítségünkkel magadról kell inkább gondolkodnod. Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk.

Amióta világ a világ, az eleinte szájhagyomány útján terjedő tündérmesék célja alapvetően valamiféle morális üzenet megfogalmazása volt – s tulajdonképpen pontosan ezért olvasunk meséket mind a mai napig. Megerősítésért, egyfajta morális iránytűért. Lényegében a magyar népmesékkel szinte minden elemükben megegyeznek a tündérmesék: van bennük egy kivételesen jó figura, az őt övező környezetben pedig a rossz tulajdonságokat megszemélyesítő rokonok vagy mostohák, mostohatestvérek. Ugyanakkor a tündérmesék eredetileg kisebb teret adtak a nonszensz happy endnek, míg a magyar népmesékben a legfiatalabb leány vagy fiú meggazdagodva tér haza irigy testvéreihez. A kis hableány először elveszítette a hangját, majd vízbe fulladt, miután nem nyerte meg a herceg szívét. És akkor még nem is említettük nővérei fájdalmát, akik elveszítették őt naiv szerelem-motiválta döntései miatt. A történet tanúsága így tehát: ne fordulj ki magadból egy vadidegen miatt? Esetleg: a szíved mellett hallgass azokra is, akik ismernek és szeretnek.

Az És boldogan éltek? szerzői egytől egyig arra törekszenek, hogy megmutassák a szituációk tágabb valóságát. A történetek a szereplők érzelmi folyamatait, sakkjátszmáit, bizonytalanságait és tépelődéseit az olvasó arcába tolják, nem úgy, mint a klasszikus mesék szereplői, akik egyik pillanatban még ájultan fekszenek, a következőben viszont boldogan lovagolnak el egy ismeretlen férfi oldalán a naplementébe. Vegyük a kötet történetei közül például Berg Judit Ő és én című Hófehérke-átiratában a hősnő betegesen abszurd megfelelési kényszerének artikulálását: „Mit kellene tennem, hogy visszatérjen hozzám? Szerezzek olyan szert, amitől időnként tetszhalott állapotba kerülhetek, mint a megismerkedésünk idején? Esküszöm, megteszem, ha ez az ára, hogy szeressen! Igen, reggel elmondom neki, hogy mindent tudok, és megértem Őt. Olyan akarok lenni, amilyennek Ő szeret! (…) Nem bírok arra gondolni, hogy más nőre vágyik helyettem!” (107.). Mi ez, ha nem nagyon érzékeny, s egyben karikírozott megragadása egy adott kapcsolaton belül eluralkodó válságnak?

A kötet szerzőinek egy része úgy döntött, ha már a kiszolgáltatott nőalakok a mesekönyvek lapjairól nem tudnak kiszólni egy olyasmit, hogy „ácsi!”, majd ők megteszik helyettük. Boldizsár Ildikó Mint aki éppen élni kezd című Csipkerózsika-átiratában Rózsa, undorodva a herceg érintésétől, hatévnyi kómából felébredve, akkor kezdheti újra életét, amikor az emlékeit megőrző vőlegény kihátrál életéből. Szécsi Noémi Mulanja pedig impliciten tudtára adja a hercegnek kiépülő autonómiájával összefüggő zavaradottságát – egy olyasfajta elveszettséget, amivel még mindig inkább egyedül birkózik meg, mint másnak alárendelten –, amikor egy hatásos búcsúzás után bontja a telefonvonalat.

Más a saját hősnőjét leplezetlen iróniával vizsgálja (Nina Yargekov A szófogadó kislány című szövegének első mondatai: „Igen, elvi szinten persze kurvára bosszant, hogy egy olyan történet hősnője vagyok, amely erről szól: kislány, ne foglalkozz a világ felfedezésével, ne hagyd el a járt utat. Az efféle üzenetek aztán nem fogják megnövelni a nők részarányát a vitorlázók vagy mesterlövészek között.” 145.), ismét mások pedig az utóéletet elengedve a markáns elemek és témák megtartásával magát a mesét is más kontextusba, idősíkba ágyazzák (Molnár T. Eszter a Búcsúáriában vagy Kiss Noémi A város alattban). A szerzők lefújják a romantikus-szentimentális púdert és a csillámport a Disney-mesevilág vernyogó, törött zenedobozáról. Amint kitisztul a levegő, láthatjuk, hogy a balerina lába térdből hiányzik, mögötte a tükör bezúzva, a ládika aljában pedig egy köpet tuttifrutti-illatot árasztó Hubba Bubbába kövesülve fél pár Barbie-cipő. Herceg legyen a talpán, aki arra vállalkozik, hogy kivakarja a mocsokból.

Izgalmas kísérlete Selyem Zsuzsának a Seherezádé-alak megragadásakor a menekültválságba ágyazott mesenarratíva, amivel a hősnő egy pontosan olyan szerepbe áll bele, amit 2018-ban vállalnia kellene a bátor és eszénél levő Seherezádénak. Különösen szép mozzanata a történetnek, hogy csupán nőalakok és gyerekek szerepelnek benne a háborús övezet közepén. Noha az éleslátása meglenne Seherezádénak, esélye mégsincs globális változást hozni, csak egy éjszakányi nyugalmat – a gyerekeknek.

A kísérleteknél maradva, Halász Rita az utóélet-kérdést a lélektaniság olvasata felől közelítette meg. Hiszen kit érinthet leginkább Dorothy utóélete, ha nem közvetlen környezetét, családját, egyetlen lányát? A forgószél című történetben előtérbe kerül az őrület kérdése, annak szociális megítélése és a család szenvedése egy depresszióba süppedő anyaalak mellett.

Írástechnikai szempontból vizsgálva fókuszba kerülhet Szvoren Edina A múlt, a jelen és megint a múlt című szövege, ami A halász nagyravágyó felesége című mesének az elveszített álomélet utáni folytatása. A szövegben egymásra játszott idősíkok, a történtek meg-nem-történt felől való vizsgálata igazán közel hozzák az olvasóhoz a főszereplő problémájának lélektaniságát. A szöveg mikromozzanatai finoman kimunkált, jól működő történetet tárnak fel, amely terében a hit, a boldogság, és a különböző világok egymásra játszása, a jelenlét és annak hiánya kulcsszerepet kapnak.

Fontos kezdeményezés az És boldogan éltek?. Személy szerint szurkolok, hogy a Nők Lapja Café interjújában felvetett folytatás megvalósuljon, és esetleg az ezt követő történetekben még nagyobb tér juthasson annak, hogy a tehetetlen, sorsuknál fogva leláncolt mesehősnők igazán felszabadulhassanak, és autonóm döntéseik mentén még alternatívabb utóéletekbe csöppenjenek, hogy ott herceggel, hercegnővel, vagy szingliként, kacsalábon forgó palotában, vagy kölcsönnel és kamatos kamattal, boldogan vagy boldogtalanul, de leginkább halhatatlanul tarthassák elénk tükreiket.

És boldogan éltek?

nyomtat

További írások a rovatból

Szendi Nóra: Természetes lustaság, Pesti Kalligram, 2018
irodalom

huszonegyedik #1 huszonegyedik #1
Mire jó a történetmondás? Katasztrófafilmek, iPhuck és az irodalom
irodalom

Talajt kell érni Talajt kell érni
Interjú Izsó Zitával

Más művészeti ágakról

Válogatott német és osztrák gyerekkönyvek
Kurta Niké és Tési Dóra Doboz című előadása a Jurányiban
színház

Otthonos boldogtalanság Otthonos boldogtalanság
A Patika az Örkény Színházban
A győri RÉV Színház előadása a Három Holló Kávézóban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés